DGIG Season 2 / Megígérem

Sziasztok !

Tudom,régen volt rész de a laptopon úgy gondolta,hogy nem lesz a segítségemre és kb használhatatlanná vált, pont egy programfuttatására tökéletes, utána már halálán van. Néhányszor agyvérzést kaptam a képek gyűjtésekkor stb de végre itt van ! 2 rész és jön az új sztori, amit már nagyon várok :)

 

Lassan 3 hónap telt el azóta,hogy a fiúk rendszeresen járnak New Yorkba. 1-2 hetet töltenek LA-ben majd rohannak is vissza a nagy almába, ami nem éppen a legjobbkor jött. A 8. hónapba lépve egyre nehezebben bírtam a meleget, a lépcsőzést,fájtak a lábaim, nem bírtam rendesen aludni és a kisbabám igen aktív volt rendszerint akkor,mikor aludni szerettem volna. Tom persze rohadt ideges volt és egy nap 100* is hívott de tudtam,hogy nem lesz semmi baj mert mikor igazán szükség lesz rá, ő itt lesz. És nagyon büszke voltam rá mert mindezt azért csinálta,hogy fél éven belül visszamehessünk Hamburgba és ott neveljük fel a babánkat. A csajokkal és Simmel voltam amíg Tom és a többiek New Yorkban voltak és ez alatt az idő alatt mi szépen lassan kialakítottuk a vendégszobát egy igazi kis babaszobává. Eközben Tyler is meglepett egyik este mikor elküldött egy képet egy szintén csodaszép kisbaba szobáról,hogy reméli tetszik mert ő csináltatta az egyetlen unokaöccsének. Hihetetlenül boldog voltam,hogy ekkora családom van és ilyen jó emberekből áll.
-félek,hogy nem leszel itt mikor megfog születni.. – 2 napja volt itthon és mi azóta kb ki se mozdultunk a szobánkból
- ettől nem kell félned – csókolt meg miközben közelebb húzott a takaró alatt magához és mosolyogva vette tudomásul,hogy a hasam előbb ért hozzá mint én magam

- órási vagyok már, igazán kibújhatna – sóhajtozva dőltem a hátamra
- nekem tetszel –mászott egyből fölém és végig csókolta a mellkasomat majd a hasamat
- aahj Tom ,ne izgass – nyögtem fel mikor kezei  finoman simogatva haladtak egyre lejjebb – tudod,hogy már nagyon nem lehet
- tudom, de felizgat a tudat,hogy ennyire gyönyörű vagy és terhes vagy és tőlem vagy terhes – csókolt meg mohón majd egy hatalmas levegővétel után homlokát az enyémnek döntötte és kedvesen rám mosolygott – ne haragudj. Majd ha megszületik ájulásig fogunk szexelni
Mosolyogom kellett a kisfiús mosolyához párosított mondaton. Mikor vele voltam minden annyira könnyű és egyszerű volt. Remélni mertem csak,hogy tényleg itthon lesz az utolsó napokban és nem nélküle kell végig csinálnom.
-    akkor a lakásodat lemondtad ? – egyik reggel a csajokkal úgy döntöttünk,hogy mexikói ételeket fogunk főzni. Illetve én kívántam a mexikóit neki meg csak nem volt más választásuk

-    hát Los Angelesben igen. Tom ragaszkodik hozzá,hogy itt legyünk arra a 3-4 hónapra és majd utána költözzünk vissza Hamburgba
-    szerintem is jobb így – keverte meg a szószt Sarah – ez a villa óriási, senkinek se fog feltűnni ,ha mondjuk éjjel sír a pici meg az elején úgyis veletek alszik,nem?
-    hát én is így volta vele, de Tomnak nem tetszik az ötlet,hogy pár méterre a gyerektől szexeljünk – nevettem fel
-    úgyse fogtok szülés után egymásnak esni. Azért mégis csak egy gyereket kell kinyomnod – Norah kicsit elborzadt a szülés fizikai részétől
-    hát szerintem ő is tisztában van ezzel , csak fura neki ,hogy velünk alszik majd a kisbabánk de ha majd meglátja,hogy milyen picike,neki se lesz majd szíve berakni őt egyedül egy babaszobába
-    kinek nem lesz szíve ? – pattantak be a konyhába az ikrek
-    neked Bill, ha előre megeszed a taccot – durcásan néztem fel rá
-    éhes az én egyetlen unokaöcsém?? – hajolt le pocakmagasságba
-    ja meg azért én is ám – néztem le rá
-    az nem érdekes – intett le – de gyorsan etesd meg,hallod?! Te felelőtlen anya – csóválta meg rosszallóan a fejét

-    édesem, te nagyon kipihented magad – sóhajtott fel Norah
-    Bill, ne zaklasd a gyerekem – ölelt át hátulról Tom és belecsókolt a nyakamba
-    engem bír a legjobban –húzta ki magát
-    az biztos……
-    mentek valahova ? – fordultam felé
-    hát – vakarta meg a tarkóját – még nem…
-    még?
-    igazából holnap vissza kell mennünk New Yorkba – nyögte ki mire az egész konyhára csend szállt
-    mi?
-    de csak pár nap az egész és utána
-    azt mondtad,hogy már nem kell – könnybe lábadtak a szemeim – hogy már csak pár ht van a szülésig és így nem akarsz elmenni
-    Lara,kérlek…-sóhajtott fel
-    nem leszel itt Tom – sírtam el magam.

-    csss,nézz ide –ölelt magához – pár nap, és rohanok vissza, oké? Megfog várni – tette a kezét a hasamra – és nem lesz semmi gond. Megígérem, oké? – mélyen belenézett a szemembe én pedig csak esetlenül bólintottam. Valamiért mégis rossz előérzetem volt a szülést illetően és hiába ölelt olyan szorosan és ígért meg mindent, feszült voltam és tudtam,hogy valami történni fog.