August 22, 2014

DGIG Finale / Szeretlek

Sziasztok !
Meghoztam az utolsó részt a Dirty games in Germany-ből. Még lesz egy bónusz rész de az elszakad már a jelentől, így nem vettem be ténylegesen a sztoriba. Napokon belül az is fent lesz és utána jön az új történet. Ennek örömére a design is megváltozott, köszönet érte Norahnak !



3 héttel később
Éjjel felkeltem mert szokatlan,furcsa érzésem volt. Ösztönösen Tom oldalához simultam de nem találtam ott.  Kellett pár perc mire felfogtam,hogy Tom majd csak 2 nap múlva ér haza, most már végleg és velünk lesz és hamarosan hazamegyünk Hamburgba. Minderre hajnali 4-kor gondoltam, félálomba majd a furcsa érzés a combjaimra kihatva rázott vissza a valóságba. Kétségbeestem mikor rájöttem,hogy a magzatvíz az és egy kis összehúzódás a hasamba
-    Siiiim, lááányok – kiabáltam ahogy csak tudtam mert nem mertem megmozdulni. Azonnal csapódott az ajtóm és egyenként futottak be hozzám
-    Lara, mi a baj?
-    a magzatvíz.. és picit fáj a hasam - magyaráztam össze vissza. Simone volt az egyetlen aki azonnal kezelte a helyzetet, felkeltette Gordont, a lányok segítettek nekem összekapni magam majd miután mindenki elkészült és a kocsiba ültünk elindultunk a magánklinikára
-    Lara, kérlek nyugodj meg – szorongatta a kezemet Sarah
-    Tom nem fog ideérni – töröltem le a könnyeimet – nem lesz itt és miért most jön a baba? Még lenne 2-2,5 hetünk. És ha baja lesz?
-    Lara, nem lesz semmi baj. Tomot azonnal felhívjuk,amint az orvos megvizsgált – nézett hátra Sim és kicsit megnyugodtam
-    nem lesz semmi baj – ölelt magához Norah
A körülmények, orvosok és nővérek mind kitűnőek voltak és a nőgyógyászom szerint most jó pár hosszú és fájdalmas órán leszek túl,hiszen a baba még nem áll készen,hogy most azonnal kibújjon. Megijedtem mert a kellemetlen fájások a derekamra is kihatották már és én Tom nélkül nem akartam elkezdeni semmit se.
-    itt lesz, hallod ? – puszilta meg Norah a homlokom – Tom ide fog érni,megígérte
-    New Yorkban van Norah – szorítottam össze a szemeimet – aaahh meghalok úgy fáj
-    nyugi Lara, nem lesz semmi baj….


Los Angeles reggel 6:10, CA – LAX
-    igen ? – Tom fáradtan vette fel a telefonját
-    Tom ! – Simone pániktól csengő hangja megijesztette és homlokráncolva fordult Billék felé
-    anya, mi a baj?
-    itt vagyunk a kórházba, Laránál beindult  a szülés..
-    mivan ??? még nincs is itt az ideje, mi a szar történt? – Tom közbe intett a többieknek a cadillac felé és azonnal bepattantak
-    csak megkért,hogy szóljak neked de mi itt vagyunk vele és minden rendben lesz, csak nagyon szenved az összehúzásoktól
-    sietek anya és köszönöm – bontotta a vonalat – igyekezz Markus a kórházba. Siess már
-    kórházba?? – Bill értetlenül fordult testvére felé – nem úgy volt,hogy hazamegyünk és meglepjük őket,hogy előbb jöttünk és reggelit viszünk az ágyba ? – emelte fel a fánkos zacskókat értetlenül
-    Bill, ma megszületik a fiam – nézett rá komolyan
-    na Markus akkor tényleg lépj a gázra, mert órák kérdése és megszületik az első Tokio Hotel baba – Gustav kényelmesen hátra dőlt a bőrülésbe Georg pedig vigyorogva csapkodta meg Tom vállát


  -  neeem bírom, nagyon fáj – mindenféle gép volt rám kötve, infúzió és nagy nehezen fájdalomcsillapítót is kaptam de erre a fájdalomra egy üveg morfium se lett volna elég
-    nagyon jól csinálod Lara, ő az első babád. természetes ,hogy ennyire fáj. De próbálj nyugodt maradni, ha jönnek a fájások lazítsd el magad. Pihenj mert a szülésnél szükséged lesz az energiádra – a szülész pont úgy beszélt erről mintha egy egyszerű foghúzáson lennék.


-    Tomot akarom – sírtam el magam. Fáradt voltam, fájt mindenem és úgy éreztem,hogyha ő itt lenne akkor minden sokkal jobban menne
-    csssss, gondolj a kisbabádra. Most csak rá kell koncentrálnod, oké ? – simogatta meg a hajam Sim a lányok pedig lelkesen hoztak vizet,teát,bármit amivel kicsivel is megkönnyítették nekem ezt az egészet
-    Laraa – nyílt a szobám ajtaja és Tom lépett be rajta. Döbbenten néztem rá és csak akkor fogta fel,hogy tényleg itt van mikor szorosan ölelt magához
-    hát ti meg mit kerestek itt??? – Norah megkönnyebbülten bújt Billhez
-    megakartunk lepni titeket, de anya hívott,hogy megindult a szülés és rohantunk egyből ide – csókolt meg Tom
-    el sem hiszem,hogy itt vagy –öleltem át a nyakát de egy újabb összehúzás lépett közbe
-    aaaaaahhhh, könyörgöm had szüljem már meg – teljesen a párnába süppedtem az erősebb fájdalomtól
-    nem lesz baj kicsim, végig veled leszek – puszilta meg a kézfejemet


11:00
-    Lara, nézz rám – egy pár perce hunytam csak le a szemem. Teljesen kimerültem de Tom kitartóan ült mellettem és vigyázott ránk – betolunk a műtőbe. Elkell kezdeni a szülést, sokáig vajúdtál és nem akarjuk,hogy legyengüljön a babád szíve
-    valami baja van a kicsinek? – kaptam az utolsó mondat után
-    semmi baja, de őt is kimeríti ez. Készen állsz? – nézett rám az orvosom
-    igen – bólintottam erőtlenül Tom pedig bátorítóan megszorította a kezem. Mindenki a műtőig kísért minket majd leültek az előtte lévő fotelekre, a sokadik pohár kávéjukkal. Tom csak pár percre tűnt el mellőlem amíg beöltöztették és egyből jött is utánam. Mellettem állt és fogta a kezem. Tudtam,hogy most már minden rendben lesz.
-    gyerünk Lara, már csak kettőt kell nyomnod és kint lesz a babád,  a feje már itt van – szólt rám az orvosom
-    gyerünk kicsim , mindjárt vége  - 1 órája voltam a műtőbe és a testem már tényleg nem bírta. Legszívesebben aludtam volna, de tudtam,hogy a babánknak szüksége van rám és végig kell csinálnom
-    még egy utolsót ! Nyomd ha jön az összehúzás – összeszorított szemekkel,egy fájdalmas nyögéssel megtettem amire kért
-    kint van ! megszületett, csodálatos kisfiú – kiáltott fel az orvosom majd végre meghallottam ,hogy felsírt. A kisfiúnk első sírása
-    megcsináltad életem – csókolt meg Tom – istenem de büszke vagyok rád
-    látni akarom – nyögtem erőtlenül de közben hihetetlenül boldog voltam
-    itt is van a kisfiatok – adta a kezembe az egyik nővér – csak megmosdattuk. Minden rendben van vele, egészséges


-    istenem, Tom – sírtam el magam. Iszonyat picike volt és már békésen is aludt
-    szia Beni – puszilta meg óvatosan a fejét és óvatosan ölelt át minket – köszönöm Lara… - döntötte a homlokát az enyémnek
-    kérem, most fáradjon ki  uram. A barátnőjének szüksége van a pihenésre és még egy kis vizsgálat vár rá – jött mellénk egy nővér
-    kivihetem a családomnak megmutatni a fiam ?
-    persze – óvatosan kivette  a kezemből majd Tomnak átadna. Szinte elveszett a kezei között és csak egy pici, kék takaró látszódott csak
-    pihenj baby, mire felkelsz mindketten veled leszünk és agyon babusgathatod őt – csókolt meg
-    szeretlek – mosolyodtam el és lehunytam a szemeimet
-    szeretlek –csókolt meg majd kisétált

-    istenem – pattant fel Sim – azt hittem sose jöttök ki
-    bemutatom a legkisebb Kaulitz fiút, emberek – Tom büszkén,vigyorogva de meghatódva fordult a többiek felé


-    az én pici unokám – Simone elsírta magát mikor meglátta fia kezei között az alvó kisbabát
-    de szép baba , megzabálom, milyen édesen alszik – a lányok elvarázsolva nézték a picit
-    gyere ide, apuka – Bill vigyorogva ölelte át Tomot, figyelve a picire
-    nagybácsi… - nevetett fel és mindketten lenéztek a mocorgó babára
-    büszke vagyok rád Tom


-    már most olyan nyomi füle van,mint neked – Georg nevetve paskolta meg Tom vállát
-    és Lara?
-    ő is jól van. Pihennie kell de ő is jól van. Nagyon ügyes volt
-    hál istennek. Hazaugrunk enni valamit meg összekapjuk magunkat és utána jövünk is vissza – ölelte át Gordon
-    rendben én visszaviszem ,hogy jobban megtudják vizsgálni
-    sietünk vissza kicsikém – puszilta meg Simone fiát majd a többiekkel együtt elindultak


Mikor felkeltem Tom a fotelben ült, az ágyam mellett. A telefonját nyomkodta és a mellette volt egy gurítható kiságy
-    Tom … -azonnal felkapta a fejét és elrakta a telóját
-    szia  - csókolt meg  - hogy vagy?
-    kipihenten – ültem fel – had lássam – türelmetlenül mocorogtam mire Tom elmosolyodott
-    alszik baby – óvatosan mellém tolta
-    nem akarom felkelteni – simogattam meg a hátát és elmosolyodtam a vékony kezén lévő kis szalagon
-    már most levette a lábáról a nőket – ült le az ágyamra és finoman magához húzott
-    látták anyudék? – bújtam hozzá
-    persze, hamarosan itt lesznek csak hazaugrottak.  A tesódnak is megmutattam már – emelte fel a telóját amin Beni volt már a háttér
-    felkell hívnom Tylert – döntöttem a fejem Tom mellkasának
-    köszönöm kincs, annyira ügyes voltál – csókolt meg – nagyon szeretlek
-    én is téged – bújtam vissza hozzá mire Beni felsírt. Elmosolyodtunk majd óvatosan kiemeltem őt. Végre a karjaimba tarthattam és leírhatatlan érzés volt.  A leggyönyörűbb kisbaba volt a világon, aki a miénk volt és mellette ott állt a legfantasztikusabb férfi, aki az enyém volt.


Vége

No comments:

Post a Comment