A backstage szobában voltam mikor a kintről érkező hangzavar egyre közelebbinek tűnt majd az ajtócsapódás után a srácok már bent is voltak.
- de mondom,hogy azt nem én basztam el...Georg kezdte túl korán te meg hülye vagy és azután mentél és azért kezdtél el előbb énekelni, tehát összevetve csak én haladtam az eredeti tempóba.. - Tom nyakában egy törölközővel magyarázott a többieknek miközben szemeivel engem keresett – te meg jól leléptél a végén mikor megígérted,hogy végig ott leszel... - csalódott hangján megesett a szívem majd mosolyogva megcsavartam szemeimet
- Tom, akkor jöttem el mikor meghajoltatok 200× és megköszöntétek, már elsorvadtak egy helyben a lábaim....
- lemosod az arcomról ezt a sok vackot ? - mögöttem állt, fáradtan a vállamra hajtotta fejét és egy óriási levegőt vett. Teljesen megfeszültem és úgy néztem a többiekre. Konkrétan ez volt az első nyilvános megmozdulásunk előttük és nem tudtam hogy fogják ezt kezelni.
- Halljátok, most amúgy mi a szar van veletek ? - vágódott le Georg a kanapéra ahol Sarah ült
- jaj szívem, neked ehhez semmi közöd -csókolta meg
- hát azért de.....
- ne okoskodj, nem a te dolgod haver – szólalt meg Gustav a koncert óta először
- már megdumáltuk, nem ? - Tom nem törődöm módon ugyanúgy a vállamon lógott és pihent
- hát megdumáltuk csak érted, Riát hova passzolod ? - bontott ki egy red bullt
- Georg, minden meg lesz oldva – Bill olyan határozottan mondta ezt,hogy hirtelen egy cseppnyi kétségem nem volt afelől, hogy nehézségeink akadnak majd pl Riával
- most kamuzunk a sajtónak meg minden ?
- Nem kamuzok semmit, ha megmondom,hogy már kurvára nem érdekel és ezért lett vége – éreztem,hogy fáradtsága kezd feszültségbe torkollni
- jójóóó ne harapd le a fejem – emelte fel kezeit – csak egyszer megölitek Larával egymást, te egész nap olyankor idegbeteg vagy és hozzád se lehet szólni aztán meg ez van. Hát ki érti ezt – nézett fel a plafonra én pedig mosolyogva megsimogattam Tom arcát és elképzeltem,ahogy Georggal ordibál mert én felhúztam az agyát
- hát te biztos nem Georg – Norah vigyorogva megcsapkodta a vállát majd felkapta Bill egyik táskáját amit néha behúzott tőle és elpakolta a kis szobában maradt cuccait
- de mondom,hogy azt nem én basztam el...Georg kezdte túl korán te meg hülye vagy és azután mentél és azért kezdtél el előbb énekelni, tehát összevetve csak én haladtam az eredeti tempóba.. - Tom nyakában egy törölközővel magyarázott a többieknek miközben szemeivel engem keresett – te meg jól leléptél a végén mikor megígérted,hogy végig ott leszel... - csalódott hangján megesett a szívem majd mosolyogva megcsavartam szemeimet
- Tom, akkor jöttem el mikor meghajoltatok 200× és megköszöntétek, már elsorvadtak egy helyben a lábaim....
- lemosod az arcomról ezt a sok vackot ? - mögöttem állt, fáradtan a vállamra hajtotta fejét és egy óriási levegőt vett. Teljesen megfeszültem és úgy néztem a többiekre. Konkrétan ez volt az első nyilvános megmozdulásunk előttük és nem tudtam hogy fogják ezt kezelni.
- Halljátok, most amúgy mi a szar van veletek ? - vágódott le Georg a kanapéra ahol Sarah ült
- jaj szívem, neked ehhez semmi közöd -csókolta meg
- hát azért de.....
- ne okoskodj, nem a te dolgod haver – szólalt meg Gustav a koncert óta először
- már megdumáltuk, nem ? - Tom nem törődöm módon ugyanúgy a vállamon lógott és pihent
- hát megdumáltuk csak érted, Riát hova passzolod ? - bontott ki egy red bullt
- Georg, minden meg lesz oldva – Bill olyan határozottan mondta ezt,hogy hirtelen egy cseppnyi kétségem nem volt afelől, hogy nehézségeink akadnak majd pl Riával
- most kamuzunk a sajtónak meg minden ?
- Nem kamuzok semmit, ha megmondom,hogy már kurvára nem érdekel és ezért lett vége – éreztem,hogy fáradtsága kezd feszültségbe torkollni
- jójóóó ne harapd le a fejem – emelte fel kezeit – csak egyszer megölitek Larával egymást, te egész nap olyankor idegbeteg vagy és hozzád se lehet szólni aztán meg ez van. Hát ki érti ezt – nézett fel a plafonra én pedig mosolyogva megsimogattam Tom arcát és elképzeltem,ahogy Georggal ordibál mert én felhúztam az agyát
- hát te biztos nem Georg – Norah vigyorogva megcsapkodta a vállát majd felkapta Bill egyik táskáját amit néha behúzott tőle és elpakolta a kis szobában maradt cuccait
- ülj le, lemosom az arcod – a többiek egy kis döglés után visszamentek a csarnokba ahol már egy rajongó se volt, leültek az ülőrészeken fenntartott székekre és fáradtan megvárták amíg nagyjából lebontják a színpadot és végre elindulhatnak. Újra Németország volt a célpont. Nagyon örültem neki, mert Oberhausenbe mentünk és Tyl megígérte,hogy meglátogat.
- Min gondolkozol ? - miután leült a székre fürkészően nézett rám
- csak várom,hogy haza menjünk, a bátyám meglátogat – meglocsoltam arctonikkal egy vattát majd körkörösen elkezdtem eltávolítani arcáról az alapozót
- bemutatsz majd neki ???
- ha szeretnéd... - puszilta meg ajkait, mohón kapott utánam,ölébe húzott és karjaival támasztotta meg a hátam. Belenevettem a csókba és hátra húztam a fejem
- Tom , nyughass – vigyorogtam rá
- mától így kell sminkelned
- hogy?
- Hát az ölembe ülve – simogatta finoman a gerincem vonalát engem pedig kirázott a hideg
- így nem lehet
- megoldod baby – csókolta meg nyakam ívét – különben is ki kell engesztelned...leléptél
- ahj Tom – fáradtan felsóhajtottam – az utolsó 5 percnél mikor már nem játszottál csak búcsúzkodtatok
- akkor is, az még a koncert része volt
- figyelj..... most,hogy David lemondta a hotelt és busszal indulunk haza...szóval érted, buszból buszba nem tudok átmászni
- miért ne tudnál? - értetlenül nézett rám
- és Riát hova rakod? - emlékeztettem a marketing barátnőre mire furcsa grimaszt vett fel arca
- ahj....nemtudom – kicsit szarul esett ez a válasz tekintve,hogy a buszokon szűkös ágyak voltak ami épphogy elég volt 2 személynek, ha jól összebújnak. És belegondolva,hogy Tom így alszik vele....nem éppen a legkellemesebb gondolat volt
- na akkor majd találkozunk otthon, menjünk ne várjanak sokat a többiek – felálltam öléből, bedobtam a sminktáskámba a lemosót, felkaptam a blézerem és már indultam is volna kifele de Tom visszahúzott
- ne csináld kérlek szépen....tudtad,hogy lesznek még parák … - húzott magához
- nem fogok féltékenységi jelenetet rendezni, ezért időben engedd,hogy most elmenjek, jó ? - néztem fel rá
- Lara.... most hogy oldjam ezt meg,hogy éjjel 1-kor azért ne forgassam fel az egész stábot mert az alibi nőmnek kell valahol egy hely ahol aludhat?
- Sehogy, majd megbarátkozom a tudattal amíg Oberhausenbe nem érünk
- de ne csináld már picim – suttogta a hajamba. Tudtam,hogy fáradt és ő is a háta közepére kívánja ezt az istenverte utat mikor pár órával ezelőtt még abban a hitben éltünk,hogy este együtt alszunk egy hatalmasat, a hotel egyik legszebb szobájában. Én pedig tovább rontom az amúgy is szar helyzetet mert nehezemre esik elfogadni,hogy azzal a nővel fog aludni aki foggal körömmel harcol érte, mert borzalmasan szerelmes belé....és megtudtam érteni.
- Tudsz jobbat Tom ? - simítottam végig tarkóján
- ha tudnék már elintéztem volna... -sóhajtott fel
- na gyere -csókoltam meg – menjünk
- Tom ! - ütötte meg egy hang a fülünket. Ria sietett felénk, arcát napszemüveg takarta és egy krémszínű ballonkabát volt rajta
- hát te ? - nézett rá értetlenül
- David szólt,hogy innen indulunk. Tele van fotósokkal a csarnok,végig,körbe-körbe – hevesen mutogatott – és indulnunk kéne
- megyek magamtól is Ria … - indult el én pedig rohadt kínosnak találtam az egészet
- na én megyek is, jó éjszakát – megelőzve a kellemetlen édes hármas kombinációt, kikerültem őket és a csarnokban ülő lányokhoz csapódtam
- Bill próbálta itt tartani, de amint észrevette,hogy te se vagy itt, már el is húzott – Norah csalódottan nézett rám én pedig fáradtan dőltem a vállának
- ezt nekünk kel megoldani vagy...kézben tartani, nem gáz – rántottam meg a vállamat
- ne szomorkodj Lara...csokis kekszet ? - Sarahnak sikerült mosolyt csalnia az arcomra,hogy állandóan kajákkal vagy vásárlással próbál felvidítani
- nem kössz... - Tomék is akkor értek a csarnokba , tekintetével engem keresett és bocsánatkérően nézett rám. Inkább a csajokhoz fordultam majd mikor megláttam Tobiast és Dunjat ,hozzájuk csapódtam és együtt sétáltunk ki a turnébuszhoz. Bemásztam a helyemre, előszedtem a laptopomat, megnéztem az emailjeimet, szóltam Tylnak,hogy elindultam majd hosszas forgolódás után kimentem a mini konyhánkban ahol Tobias nyomkodta a telefonját
- nem tudsz aludni ? - nézett fel rám
- voltak már nyugodtabb estéim is....
- Tom se könnyíti meg a helyzeted, mi? - nézett rám amolyan, elég volt a színjátékból
- nem is tudom kinek megy a showműsor, ha már mindenki tudja....
- évek óta nem láttam olyan boldognak,mint amikor a közelében vagy, nehéz is lenne bárki elől titkolni, mikor az orrunk előtt nőttek fel ezek a srácok...
- azt hiszem ez az indok nem lenne elég egy újságírónak – sóhajtottam fel
- nem elveszett gyerek egyik se, megfogja oldani, csak bízz benne – megveregette a vállamat majd visszament az ágyába. A buszunk megállt én pedig mérlegeltem egy nyugtató cigi és az ágyam között végül az ágyam nyert. Forgolódtam , mindenhogy kényelmetlenül feküdtem. Kezdtem feladni a kényszeralvást mikor a kis elválasztófüggönyöm eltűnt és minimális fény szűrődött be a miniszobámba. Tom körvonala rajzolódott ki előttem és szó nélkül bemászott az ágyamba.
- Hát te ? - arrébb csúsztam,hogy kényelmesen elférjen de visszahúzott
- ez volt az egyetlen megoldás a problémánkra – felelte büszkén mosolyogva
- de
- nincs semmiféle de -csókolt meg – te vagy az igazi barátnőm. Nem mással kell aludnom és nem is fogok. Akkor sem, ha a te ágyad ilyen baromi kényelmetlen – vigyorodott el
- pedig muszáj lesz ezzel beérned – néztem fel rá és olyan nagyon boldog voltam
- tökéletes lesz, most már pihenj... - szorosan magához húzott, keze a hasamnál pihent, arcát a hajamba fúrta, mély levegőt vett, mocorgott még egy picit és mikor kényelmesen elhelyezkedett, egyenletesen szuszogni kezdett. Boldog mosolyra húztam ajkaim, kezem az ő kezén pihent. Feszes mellkasa a hátamnak simult és hirtelen nehezedett rám az álmatlanság súlya. Az,hogy itt volt és velem aludt, megnyugtatott. Percekkel később már mély álomba szenderültem, karjai között.
- voltak már nyugodtabb estéim is....
- Tom se könnyíti meg a helyzeted, mi? - nézett rám amolyan, elég volt a színjátékból
- nem is tudom kinek megy a showműsor, ha már mindenki tudja....
- évek óta nem láttam olyan boldognak,mint amikor a közelében vagy, nehéz is lenne bárki elől titkolni, mikor az orrunk előtt nőttek fel ezek a srácok...
- azt hiszem ez az indok nem lenne elég egy újságírónak – sóhajtottam fel
- nem elveszett gyerek egyik se, megfogja oldani, csak bízz benne – megveregette a vállamat majd visszament az ágyába. A buszunk megállt én pedig mérlegeltem egy nyugtató cigi és az ágyam között végül az ágyam nyert. Forgolódtam , mindenhogy kényelmetlenül feküdtem. Kezdtem feladni a kényszeralvást mikor a kis elválasztófüggönyöm eltűnt és minimális fény szűrődött be a miniszobámba. Tom körvonala rajzolódott ki előttem és szó nélkül bemászott az ágyamba.
- Hát te ? - arrébb csúsztam,hogy kényelmesen elférjen de visszahúzott
- ez volt az egyetlen megoldás a problémánkra – felelte büszkén mosolyogva
- de
- nincs semmiféle de -csókolt meg – te vagy az igazi barátnőm. Nem mással kell aludnom és nem is fogok. Akkor sem, ha a te ágyad ilyen baromi kényelmetlen – vigyorodott el
- pedig muszáj lesz ezzel beérned – néztem fel rá és olyan nagyon boldog voltam
- tökéletes lesz, most már pihenj... - szorosan magához húzott, keze a hasamnál pihent, arcát a hajamba fúrta, mély levegőt vett, mocorgott még egy picit és mikor kényelmesen elhelyezkedett, egyenletesen szuszogni kezdett. Boldog mosolyra húztam ajkaim, kezem az ő kezén pihent. Feszes mellkasa a hátamnak simult és hirtelen nehezedett rám az álmatlanság súlya. Az,hogy itt volt és velem aludt, megnyugtatott. Percekkel később már mély álomba szenderültem, karjai között.
No comments:
Post a Comment