Sziasztok!
Hoztam az új részt ami az utolsó az előre megírtak közül. Igyekszem mindig időben írni nektek,ahogy eddig is :)
A lisszaboni csarnok már hangos volt a rajongóktól. A backstageben ültünk,készülődtünk,pihentünk. A szaunában történtek óta Tommal kicsit megnyugodtunk. Nem vesztünk össze mindennap, szokatlan béke volt közöttünk. Épp ezért volt olyan idegesítő és feszült, a turné végéhez közeledtünk és a fiúk egyre kimerültebbek lettek. Amiért igazán haragudtam magamra,hiszen a féltékenységtől nem is vettem észre,hogy Tom iszonyatosan belefáradt már ebbe az egészbe. Eljátszani egy boldog párkapcsolatot, mosolyogni a kamerákba miközben őt is megviseli ez az egész..
- Silke, majd kellene ebből még 2 tégely, ha megoldható. 35Ös a száma – mutattam egy alapozót felé majd megtörölve a kezeimet, leültem a csajokhoz
- elég nyúzott vagy – dobott hozzám egy red bullt Norah
- ja ne is mondd, beszart a klíma a szobámba és alig bírtam aludni éjjel...
- és – hajolt közelebb Sarah – volt valami kis huncutság a szauna óta? - húzogatta a szemöldökét
- nemár Sarah.... nem
- én nem akarok beleszólni, de nem rég még teljesen felháborodva ,kiakartál lépni a csapatból mert Tom megalázott. Mi változott azóta ? Úgy értem...még mindig Riával van, tök mindegy ,hogy milyen okból kifolyólag.. - Norah értetlenül nézett rám és láthatóan ebbe egyetértettek Sarahval. Persze tök jogosan tették fel a kérdést mert én is mindig más hangulatban, más eseményekről számoltam be nekik, amit kívülállóként talán én se tudtam volna hova tenni
- szeretem őt... - olyan baromi halkan mondtam ki mégis óriási csend állt be. Együtt érzően megsimogatták a hátamat majd Norah egy puszit nyomott a hajamra
- akkor miért kínzod magad?
- Mert tudom,hogy nem csap be....hogy tényleg vége lesz ennek az egésznek és akkor velem lesz. Én eddig csak pár napot kaphattam tőle, és olyan boldog voltam..minden annyira tökéletes volt. Ezt szeretném újra...csak most már őszintén,hazugságok nélkül....
- ha szereted és tényleg vársz rá, akkor nem lesz itt semmi gond – ölelt meg Sarah majd felpattant – Norahval megnézzük a koncertet, te nem jössz?
- Nem , most kihagyom – mosolyogva böktem az órási kupira ami a sminkasztalon volt. Meg aztán nem akartam most végig nézni a flörtölő pillantásokat vető Tomot.
Tudom,hogy ez is a show része de nekem egyelőre bőven elég volt Ria. Vajon tudja,hogy mi történt közöttünk? Félelmetesen sokat tudott az a nő és ez ijesztő volt. Mind szép és jó,hogy Tom szakít vele és elmondása szerint már külön hálóban is alszanak de ezt ő is hagyni fogja? Olyan elszántan beszélt a mindent átvészelő kapcsolatukról és a szerelemről amit Tom iránt érez,hogy egy kicsit se voltam nyugodt. Mi van, ha pont ez a törékeny, óriási bambi szemű nő jelenti ránk a legtöbb veszélyt? A gondolataimból az ajtó csapódása zökkentett ki. Ijedten fordultam meg, de csak Tom volt az. Feszültnek tűnt, idegesen játszott a pengetőjével én pedig értetlenül sétáltam elé
- mi a baj ? - néztem fel szemeibe ő pedig azonnal átölelt. Erősen húzott magához, arcát a nyakamba fúrva. Egyik kezével a csípőmet ölelte körül a másikkal meg a hátamat. - Tom – picit eltoltam magam ,hogy feltudjak rá nézni – mi a baj,hm? - simogattam meg borostás arcát
- nincsen baj.....csak olyan ideges vagyok, elfogom baszni a koncertet..
- dehogy fogod . De történt valami?
- baromi ügyes leszel és ha véletlenül elrontod, akkor se fogja senki se észrevenni mert azok a lányok akkor is megveszve ordibálnának,ha egyáltalán nem is gitároznál, csak úgy állnál ott – apró mosolyra húzta ajkait majd visszahúzott magához
- csak még kicsit...maradjunk így – szinte suttogta a fülembe én pedig jólesően bújtam még inkább karjai közé
- nem kéne lassan menned ? - simogattam meg hátát nyugtatóan
- de...de még ne küldj el – morogta a hajamba én pedig nevetve hajoltam el tőle
- rég láttalak nevetni... - úgy nézett rám,hogy tényleg zavarba jöttem és csak egy szégyenlős mosolyba torkollott a nevetésem
- ne legyél zavarban, imádom mikor nevetsz – puszilta meg a homlokom
- megnyugodtál?
- Igen, te leszel a koncert előtti kabalám – vigyorgott rám majd játékosan megpaskolta a fenekem
- de...tényleg jól vagy ? Úgy értem,hogy..minden rendben, ugye ? - néztem rá féltően. Értetlenül nézett rám aztán óriási mosoly terült szét arcán
- aggódsz értem ? - húzott magához közelebb
- de válaszolj már – ütöttem meg finoman a mellkasát
- még nincs minden rendben, de hamarosan.... - mélyen szemembe nézett , óvatosan megcsókolta az alsó majd a felső ajkamat. Játszott velem én pedig szinte remegtem,hogy csókoljon már meg rendesen. Megunva a játszadozást, végre megcsókolt. De most nem a tőle megszokott hevességgel. Olyan lágyan értek hozzám ajkai,hogy folyamatosan rázott a hideg, megremegtem karjai között, ő pedig mosolyra húzta közben ajkait. Imádta, ha ilyen reakciókat tudott belőlem kiváltani.
- menned kell...
- gyere – kulcsolta össze kezeinket és az ajtó felé kezdett húzni. Értetlenül meredtem rá
- de Tom... - emeltem fel összefont ujjainkat és kicsit ijedten néztem rá
- nincs senki a folyosón, szeretném, ha az én oldalamon végig néznéd a konceret...kérlek – nézett rám kérlelően én pedig megadóan felsóhajtottam
- oké – mosolyogtam rá
- de tényleg nézd végig, látni fogom ám, ha elmész...
- végig nézem – pusziltam meg izmos vállát ő pedig édesen elmosolyodva húzott maga után
Annyira természetesen viselkedtünk megint. Ha ezt elmesélném bárkinek is, egy hatalmas baromnak gondolna és konkrétan megkapnám a szerető jelzőt, de ez más volt. Ami közöttünk volt az nem egy sima kapcsolat, vagy egy kialakult érzelem két fél között.
- mindig ügyes vagy... biztos,hogy jól vagy ? - furcsán szorító érzés kerített hatalmába és valamiért nem akartam,hogy most felmenjen és lenyomjon 1,5 órát a színpadon
- ne aggódj, nincsen semmi baj. Szarul nézek ki vagy mi ? - elvigyorodott és próbálta oldani a bennem lévő feszültséget
- nem... - halvány mosolyra futotta
- mennem kell, este átjössz..?
- hogyan? - néztem rá értetlenül
- hát,hogy bekopogsz én meg beengedlek.. - még mindig csak az aggodalmaimat akarta szétoszlatni
- és Ria?
- Lara, mondtam ,hogy külön szobában alszunk
- de nem lesz gáz?
- Dehogy lesz – csókolt meg – el ne mozdulj innen, figyelni foglak – még egy gyors csók, egy rövid ölelés majd felfutott a színpadra. Beállt a helyére, zsebéből kihúzta a pengetőjét, ránézett Georgra majd Gustavnak bólintott, aki a szokásos domb introval hergelte fel a közönséget, akik még egyelőre nem láttak semmit a színpadból. Tom rám mosolygott, majd az őket takaró fémlapok lassan emelkedtek fel miközben Georggal együtt elkezdték játszani az első számot. Én pedig büszkén figyeltem,hogy teljesen átszellemülve gitározik.
No comments:
Post a Comment