2. Rész

- szóval akkor megint hosszú ideig távol leszel - húzta el a száját Tyler miközben az utolsó szem krumplit is magába erőltette

- pár hónap de neked is most kezdődik a tavaszi szezon,nem ?

- már elkezdődött - csavarta meg a szemeit - sose voltál otthon a foci témában

- te vagy az egyetlen focista akit bírok - nyomtam egy puszit az arcára majd felkapkodtam a koszos tányérokat és kivittem a konyhába

- válogatott focista ! - kiabált utánam

- én kérek elnézést....

Másnap reggel sokkal rosszabb volt beparkolni az ismerős épület elé,mint előző nap. Akkor még élt bennem a remény halvány sugara,hogy egy kedves, barátságos kis társasághoz kerülök. Most viszont rosszul vagyok a ténytől , hogy bunkó Tom és kevésbé bunkó öccse arcát kell porcelánszerűvé varázsolnom miközben ki nem állhatnak. Ez nem is lenne gond, ha egyszeri eset lenne. Na de 3 hét múlva, napi szinten velük lenni minden csak nem felemelő. A rajongóik egyből nem lennének úgy oda velük,ha személyesen ismernék őket. Vagy,ha a helyembe lennének.

- hahóó... - miután lehúztam a szuper menő,vip,stábtag kártyámat a bejárati ajtó mellett lévő kütyün és beléptem a stúdió-fotó- csak úgy üldögélünk itt néha házba , rájöttem,hogy egyedül vagyok,mint a kisujjam

- konyha! - kiabált ki valaki az említett helyiségből

 

Megrántottam a vállam és elindultam. Hang alapján akárki lehetett, egyáltalán nem ismertem fel. Boldog tudatlanságom addig tartott amíg szembe nem nézett velem a hang tulajdonosa

- áhh jó reggelt, Lara von Richthofen - olyan gúnnyal ejtette ki a nevem ,hogy kedvem lett volna megpofozni.

- neked is - ledobtam a táskám a hatalmas pultra és ügyet se vetve Tomra, előkaptam a laptopom és próbáltam lista szerűen összeírni,hogy mikre lesz szükségem. Ja igen, nem kedvtelésből vagy unaloműzésből ugrottam be jópofozni Tommal. Csupán Bill, akit én csak buzgómócsingnak hívok, kitalálta,hogy őt már ma lekell fotózni mert szuperjó ötletei támadtak. És David, aki tegnap ott hagyott a legnagyobb szarba, pedig lelkesen támogatta és szinte dalolva közölte,hogy akkor már az egész bandáról csináljanak képeket. Én,mint az egyetlen realista ember az egész társaságban aki tényleg nem érti,hogy mi az istent esznek rajtuk a csajok és úgy ámblokk mindenki, pedig jöttem kimázolni az arcukat és Bill hajszálait a helyükre pakolászni.

- tudod,ha én dirigálnék akkor tuti már nem lennél itt - fordult felém miközben szemtanúja lehettem annak a csodának,hogyan bukfencezik a szendvics a csoda gitáros szájában

- 1 szerencsére nem te dirigálsz, az a nagyok dolga. 2 anyukád nem tanított meg,hogy evés közben nem illik beszélni? - pillantottam fel rá de a monitorom valahogy most sokkal jobban vonzott,mint Tom Kaulitz beképzelt képe

- najó, - megmarkolta a bútorlap szélét és áthajolva a pulton, egyenesen a szemeimbe nézett - kibaszott kezdő vagy még nálunk ahhoz,hogy velem szembe ilyen hangot és modort megengedj magadnak. egy szavamba kerül repülsz innen és utána szart se fognak érni az ajánlóleveleid mert a kibaszott előéleted. az első pillanattól kezdve unszimpatikus vagy és csak azért tűrlek meg mert Norah megkért rá. különben már itt sem lennél - arca megrándult és esküdni mertem volna rá,hogy még a szeme is megcsillant

- én a helyedben nem idegeskednék , több időt fog igénybe venni a sminkelés. és mivel te se és én se akarjuk ezt, jobb,ha hallgatsz rám - mosolyogta lepattantam a székről és az akkor érkező Dunja mellé sétáltam aki valami nagyon fontosat akart nekem mutatni

Eközben Norah és Bill is megérkeztek és Tomhoz csatlakoztak,hogy bekapjanak valami ehetőt

- miért csapkodsz ? - ásított a fiatalabb Kaulitz egy hatalmasat és laposan pislogó szemekkel nézett fel testvérére - héé szívem, nekem is öntsél kávét!

- semmi, von Richthofen kisasszony már kora reggel felidegesített. komolyan, Ben nem talált valaki mást?

- kicsoda?

- az új sminkes Bill - rakta barátja elé a gőzölgő bögrét és egy szájrapuszi után helyet foglalt

- jaaaa, mert?

- mert kioktatott a jó modorról meg lekezelően beszélt velem. VELEM. tudja egyáltalán,hogy ki vagyok? - tárta szét karjait idegesen

Norah és Bill értetlenül néztek össze. Nem értették,hogy Tomnak mi baja van a lánnyal,hiszen 1 napja se dolgozott még náluk

- ne üldözd el Tom, maradj a seggeden és végezd a dolgod. neki sem lehet könnyű, új lány még közöttünk és nem teszi könnyebbé a dolgát, ha te pluszban piszkálod is - csapott rá Norah Tom vállára majd a kipattanó pirítósokat kezdte el vajazni

- nehogy már őt védd - háborodott fel

- hol van Ria ? - nézett körül Bill miközben óriásit ásított

- mittudjam én, otthon alszik még gondolom

- csááá arcok - pacsizott le az ikrekkel Georg és a vele együtt érkező Gustav is, Norahnak pedig egy hatalmas puszit nyomtak 2 oldalról az arcára

- kávét és pirítóst ? - mosolygott rájuk a lány

- isten vagy Norah - sóhajtott fel Gus

- vigyázz a szádra, dundi! - emelte fel fenyegetően Bill az ujját de egy elnyújtott ásítás lett a vége

- ehhez korábban kell felkelned Kaulitz - intette le őt a dobos és türelmetlenül várta az imént említett reggelijét

- hol a csajod ? - lökte meg Georg finoman barátja vállát aki eddig unottan bámult maga elé

- mi? ja, alszik

- Ria nem szokott bejönni a fotózásokra - kotyogott bele Gustav miközben hatalmas mosolyot küldött Norah felé aki abban a percben rakta le elé a jól megpakolt szendvicset

- életem, nincs itt valami erősebb? mondjuk fekete kávé? az életbe nem fogok felkelni - Bill magához húzta a mellette elslisszanó lányt a csípőjénél fogva majd nyakához hajtotta állát és szinte készült volna ülve elaludni

- megnézem nyafka - megpuszilta barátja homlokát és máris félig benne volt az egyik szekrénybe

- hosszú volt az éjszaka? - húzogatta szemöldökét Georg

- takarodj Georg...

A baromi korai érkezést, amit szinte csak én és nagy sajnálatomra,Tom tartottunk be ,tök feleslegesnek éreztem. Mindenki nyugodtan reggelizett,kávézott,cigizett,mintha semmi dolgunk nem lett volna mára. Dunja a kezembe nyomott vagy 4 köteg szépen összefűzött papírkupacot,hogy válasszam ki a szükséges termékeket a listákról. Alapozók,fixálok stbstb mert már most lekell adni a rendeléseket amik a turné során szükségesek lesznek. Nagy firkálgatások közepében voltam mikor egy számomra tök ismeretlen férfi elküldött a smink szobába. Úgy nézhettem rá,mint aki kínaiul beszélt hozzám.

 

De kb annyit is értettem a dolgokból, hol a fenében van itt sminkszoba? Egy sóhajtás után volt szíves közölni velem,hogy erre induljak el arra forduljak be és ott a 3. ajtó.Persze Bill az egész remek fotózás kitalálásának forrása, már ott toporgott a szoba közepén és sürgetett,hogy már a fél nap elment és még sehol se tartanak. Kedvem lett volna hozzávágni,hogy mikor békésen cigizett a teraszon a fél órás reggelizés után, akkor persze nem zavarta az idő múlása és a semmit tevés csodás holtjátéka. Letisztítottam az arcát majd szép lassan, lépésről lépésre megalkottam neki a szokásos füstös szemeket. Miután kész lettem, pontról pontra átvizsgálta az arcát. Talán Tom bogarat ültetett a fülébe és jó ikrekhez méltóan, most Bill is elkezdi keresni bennem a hibát. Karbatett kézzel vártam,hogy a hosszas vizslatás eredményének hangot adjon de egy halk köszi mormogása után kipattant a székből.

- minnél gyorsabban csináld - ült be Tom a sminkszékbe és már le is hunyta szemeit. Kicsit meglepődtem rajta de jobb túlesni az ilyenen. Annyira markáns és férfias arca volt. Csukott szemmel még aranyosnak is találnám. Kár,hogy ilyen baromi beképzelt,bunkó,érzéketlen és szemtelen.

- kész vagy - raktam le a púderecsetet majd megtöröltem kezeimet egy törlőkendőbe

- ennyi? - nyitotta ki szemeit

- órákig pakolgassam rád az alapozót?

- Nat legalább 20 percig csinálta! - ült fel a székbe

- nézd Tom - sóhajtozva fordultam felé- én Lara vagyok nem Natalie. Ha azt mondod,hogy gyorsan csináljam akkor 5 perc alatt emberi fejet varázsolok neked a karikás szemekből és nyúzott arcból. Nem fogok egy minimális bőrhibát 10 percen keresztül korrektorozni

Nem szólt semmit csak kiszállt a székből és testvérét követve ,átsétált a másik szobába.

 

- nehéz nap mi? - támaszkodott az ajtónak Norah

- olyasmi... - csóváltam meg a fejem

- hoztam kaját, te nem is reggeliztél. gyere - csúszott arrébb a szobában elhelyezett kis kanapén - beszélgessünk