Sziasztok! A chatben említettem,hogy lehetséges,hogy a mai nap folyamán felkerül egy novella. ez így is van viszont nem sikerült az újabbat begépelnem mert még nem állt össze teljesen a fejembe. Viszont egy régebbit feltöltök nektek :) Szép estét !
A hatalmas,zöld tájra
néző kis teraszán ücsörgött egy tábla csoki társaságában. A
Nap már lement de a nyári időjárás miatt bőven elég volt a
rajta lévő farmer rövidnadrág és egy vékony,fehér kardigán.
Hosszú,barna hajában néha belekapott a nyári szellő de ez
teljesen hidegen hagyta. Nem volt rajta egy gramm smink se, nem
érezte szükségét. Itt senki se látta, nem kellett senki elől se
takargatnia a sírástól megduzzadt és alváshiánytól karikás
szemeit. Se lélekjelenléte,se ereje nem volt most a külsejével
foglalkoznia. A végtelennek tűnő tájat pásztázta szemeivel és
azon gondolkozott,hogy vajon a fájdalom tényleg enyhül az idő
múlásával? Tényleg jobb lesz? Ez nem csak a reménytelenek és
lelkileg elveszett emberek egyetlen hite amivel saját magukat
áltatják? Még mindig erősnek kéne magát mutatnia? Magával
fogja ragadni a kezdeti (vagy maradandó) depressziója? Pár
hét,hónap,év elteltével tényleg már csak a nyugodt táj,néhány
tábla csoki és béna,szerelmes filmek lesznek minden megmaradt
örömforrása,már ha ezt annak lehet nevezni? A gondolatok ismét
rohamosan támadták meg az agyát aminek egyáltalán nem örült. A
drogosok valami hasonló érzés-késztetés miatt menekülnek a
szintetikus cuccok által okozott nyugalomba? Vagy ennél azért
jóval nagyobb horderejű kiváltó ok kell? A híres ok-okozat
holtjáték...már megint.
Lara idegesen túrt enyhén
loknis fürtjei közé. Sose lesz vége...
Ekkor viszont,egy audi
gurult be a macskaköves úton és parkolt le az ismert nyaraló ház
elé. Pár perc múlva nyílt az ajtó és kiszállt belőle Ő. Akit
3 hónapja csak Ő-nek hív.Szokásos, tőle megszokott laza öltözékben. Pár napos borostája sokkal
férfiasabbá tette arcát. Nagyot sóhajtott és ismert,laza
járásával megindult a ház felé. Kinyitotta a kaput majd a
teraszra sétált ahol a lány rezzenéstelen arccal nézett maga
elé.
- szia... - köszönt
halkan
Lara nem válaszolt, nem
köszönt vissza, rá se nézett.
- Lara, legalább ne
csinálj úgy,mintha nem állnék előtted - sétált a lány elé
- így már nem is
tudnék... - morogta az orra alatt és felnézett Tomra
A fiú arcán átsuhant a
döbbenet,a fájdalom és a bűntudat keveréke de azonnal rendezte
arcvonásait. 3 hónapja mardossa őt a hiányérzet és a bűntudat
de nem gondolta volna,hogy ilyen pocsék érzés lesz azelőtt a lány
előtt állni, akiért bármit megtenne. Akit soha, egyszer sem akart
az együtt töltött 4 év alatt ilyen szomorúnak látni. Most,hogy
vége mégis sikerült. Helyet foglalt a másik kerti székben majd a
lányra nézett
- mit akarsz itt Tom ? -
hunyta le fáradt szemeit
- ezt én is kérdezhetném
tőled. Amúgy meg... ez a közös nyaralónk - emelte fel a házhoz
tartozó kulcsait
- el is felejtettem,hogy
létezik még olyan dolog ami közös lenne.. - cinkos mosolyra húzta
ajkait
- figyelj rám.. - hosszú
ujjait a lány állához vezette és maga felé fordította
Larából apró sóhaj
tört fel.
- Tom... menj el, kérlek
- nyitotta ki könnyektől elfátyolosodott kék szemeit
- nem - rázta meg a fejét
- miattad jöttem. tudtam,hogy itt vagy
- és mit akarsz tőlem ?
- beszélgetni - vezette
fel ujjait a lány arcán majd eltűrt 1-2 arcába lógó hajtincset
- én nem akarok.. - rázta
meg erőtlenül fejét
- kérlek Lara, nem
csinálhatod ezt magaddal - simított végig arccsontján
- de igen - bólintott
makacsul és leszegte fejét
- nézz rám - emelte fel
ismét állát és erősebben tartotta
- Tom, kérlek ...
- nem tudjuk helyre hozni
a dolgokat. de felnőttek vagyunk és túl kell ezen lépnünk. ha
nem próbálod meg,sose fog sikerülni...
- és ezért jöttél?
kioktatni? ha azt akarod,hogy túllépjek ezen akkor hagyj magamra a
saját nyomoromba és engedd,hogy úgy csináljam ahogy nekem tetszik
- lökte el a fiú kezét és elsétált a kerti járólap végére
majd leült a meleg kőre. Tom hajthatatlanul követte és leült
mellé.
- 4 évig az életem része
voltál, a legfontosabb nő egész életembe. az,hogy már nem vagy a
menyasszonyom,hogy vége van... nem azt jelenti,hogy nem foglalkozom
veled
- pedig örülnék neki...
-sóhajtott fel fáradtan
- Lara...
- nem Tom ez nem így
működik. vége van ,oké felfogtam. mégis úgy csinálsz,mintha
bármi közünk lenne egymáshoz. aggódsz értem, felhívsz, ide
jössz, e-mailt írsz,feljössz a lakásomra...komolyan mire jó ez
neked? végig nézed ahogy szenvedek? mert köszönöm,nem kérek
ebből és örülnék,ha békén hagynál. nem érted,hogy így nem
megy ? - teljesen kikelt magából. minden eddig felgyülemlett
érzését a fiún akarta levezetni.
- te mi a francról
beszélsz? igen,biztos kurvára élvezem,hogy szenvedsz és
megyek,hogy röhögjek rajtad - Tom is emelt hangon beszélt. Nem
tudta felfogni,hogy milyen okból vágja most hozzá ezt egykori
menyasszonya. Ő tényleg csak segíteni akart,mint egy barát...vagy
valami olyasmi. Mindketten tudták,hogy a túlzott féltékenység, a
folyamatos veszekedés és a néha több hetes távolság teljesen
szétrombolta kapcsolatukat. Tom még mindig imádta őt,szerette de
úgy érezte,hogy több volt a rossz,mint a jó és nem akart úgy
elválni a lánytól,hogy a végére teljesen megutálják a másikat.
Ennél sokkal többet ért neki Lara, az első szerelme, az első
komoly kapcsolata,az első menyasszonya,az első nő akivel fél
évvel a házasságuk előtt szakítottak
- akkor most miért
jöttél??- lassan emelte tekintetét a volt vőlegényére
- elköszönni...
- elköszönni ? -
remegtek meg ajkai. Tény,hogy borzalmasan zavarta,hogy a fiú
barátként próbált közeledni felé a szakításuk után de
valamilyen szinten örült is neki,hogy a közelében volt,hogy látta
őt,hogy néha együtt voltak és igen....hogy néha elvesztették a
fejüket és ismét lefeküdtek egymással. Lara utálta magát érte
de egyszerűen a szerelem, a vágy, az odaadás nem tűnt el az alatt
a 3 hónap alatt..hiszen mégis csak 4 év kötötte őt Tomhoz.
- igen. úgy néz ki,hogy
1-2 évre Los Angelesbe költözök - nézett a magával ragadó táj
felé
Larának ez az egy mondat
végleg betette a kiskaput. Úgy érezte magát,mintha a mélybe
zuhanna és soha nem érne földet,csak húzná magával az áramlat
és benn ragadna az állandó körforgásba ahol nincs semmi és
senki...csak ő..
- értem.. hát akkor
gratulálok,végre elérted az álmod. a céged már nem csak Európában terjeszkedik - erőltetett magára egy mosolyt
- figyelj rám - guggolt a
lánnyal szembe - vigyázz magadra ,oké? - nézett egyenesen Lara
szemébe
Erőtlenül bólintott
- és,hogy tudd... nekem
tényleg nagyon fontos voltál és borzalmasan szerettelek.. - halkan
suttogta az utolsó 2 szót majd Lara arcához hajolt és egy apró
puszit nyomott ajkaira - kérlek..könyörgök, vigyázz magadra
- te is.. - suttogta Lara
majd Tom szorosan átölelte őt. Fejét a lány nyakába hajtotta.
Egy utolsó simítás,utolsó puszi Lara nyakára,utolsó szippantás
a bódító,női parfüm illatából majd lassan felállt
- ég veled picur... -
utolsó pillantás és Tom kisétált a kertből, elhagyva a ház
területét és padlógázzal hajtott el
Lara könnyekkel küszködve
állt fel a járólapról és ült vissza a székbe. Tekintete
megakadt az asztalon hagyott kulcsokkal. Tehát tényleg ennyi
volt... az utolsó közös szál is elszakadt. Bement a teraszajtón,
lerogyott a kanapéra és összehúzta magát. Borzalmasan
elveszettnek érezte magát. A dohányzó asztalon hevert a volt
eljegyzési gyűrűje, a Tom által itt hagyott kulcscsomó és egy
teszt... két csíkkal. Összeszorította szemeit, kezét a hasára
tette és hagyta,hogy felszínre törjenek könnyei. Keserves
zokogásban tört ki. Mégsem a kulcs volt az utolsó közös szál...
No comments:
Post a Comment