December 1, 2013

You're the missing piece

Sziasztok! A chatben említettem,hogy lehetséges,hogy a mai nap folyamán felkerül egy novella. ez így is van viszont nem sikerült az újabbat begépelnem mert még nem állt össze teljesen a fejembe. Viszont egy régebbit feltöltök nektek :) Szép estét !



A hatalmas,zöld tájra néző kis teraszán ücsörgött egy tábla csoki társaságában. A Nap már lement de a nyári időjárás miatt bőven elég volt a rajta lévő farmer rövidnadrág és egy vékony,fehér kardigán.



 Hosszú,barna hajában néha belekapott a nyári szellő de ez teljesen hidegen hagyta. Nem volt rajta egy gramm smink se, nem érezte szükségét. Itt senki se látta, nem kellett senki elől se takargatnia a sírástól megduzzadt és alváshiánytól karikás szemeit. Se lélekjelenléte,se ereje nem volt most a külsejével foglalkoznia. A végtelennek tűnő tájat pásztázta szemeivel és azon gondolkozott,hogy vajon a fájdalom tényleg enyhül az idő múlásával? Tényleg jobb lesz? Ez nem csak a reménytelenek és lelkileg elveszett emberek egyetlen hite amivel saját magukat áltatják? Még mindig erősnek kéne magát mutatnia? Magával fogja ragadni a kezdeti (vagy maradandó) depressziója? Pár hét,hónap,év elteltével tényleg már csak a nyugodt táj,néhány tábla csoki és béna,szerelmes filmek lesznek minden megmaradt örömforrása,már ha ezt annak lehet nevezni? A gondolatok ismét rohamosan támadták meg az agyát aminek egyáltalán nem örült. A drogosok valami hasonló érzés-késztetés miatt menekülnek a szintetikus cuccok által okozott nyugalomba? Vagy ennél azért jóval nagyobb horderejű kiváltó ok kell? A híres ok-okozat holtjáték...már megint.
Lara idegesen túrt enyhén loknis fürtjei közé. Sose lesz vége...
 
Ekkor viszont,egy audi gurult be a macskaköves úton és parkolt le az ismert nyaraló ház elé. Pár perc múlva nyílt az ajtó és kiszállt belőle Ő. Akit 3 hónapja csak Ő-nek hív.Szokásos, tőle megszokott laza öltözékben. Pár napos borostája sokkal férfiasabbá tette arcát. Nagyot sóhajtott és ismert,laza járásával megindult a ház felé. Kinyitotta a kaput majd a teraszra sétált ahol a lány rezzenéstelen arccal nézett maga elé.

- szia... - köszönt halkan
Lara nem válaszolt, nem köszönt vissza, rá se nézett.
- Lara, legalább ne csinálj úgy,mintha nem állnék előtted - sétált a lány elé
- így már nem is tudnék... - morogta az orra alatt és felnézett Tomra
A fiú arcán átsuhant a döbbenet,a fájdalom és a bűntudat keveréke de azonnal rendezte arcvonásait. 3 hónapja mardossa őt a hiányérzet és a bűntudat de nem gondolta volna,hogy ilyen pocsék érzés lesz azelőtt a lány előtt állni, akiért bármit megtenne. Akit soha, egyszer sem akart az együtt töltött 4 év alatt ilyen szomorúnak látni. Most,hogy vége mégis sikerült. Helyet foglalt a másik kerti székben majd a lányra nézett
- mit akarsz itt Tom ? - hunyta le fáradt szemeit
- ezt én is kérdezhetném tőled. Amúgy meg... ez a közös nyaralónk - emelte fel a házhoz tartozó kulcsait



- el is felejtettem,hogy létezik még olyan dolog ami közös lenne.. - cinkos mosolyra húzta ajkait
- figyelj rám.. - hosszú ujjait a lány állához vezette és maga felé fordította
Larából apró sóhaj tört fel.
- Tom... menj el, kérlek - nyitotta ki könnyektől elfátyolosodott kék szemeit
- nem - rázta meg a fejét - miattad jöttem. tudtam,hogy itt vagy
- és mit akarsz tőlem ?
- beszélgetni - vezette fel ujjait a lány arcán majd eltűrt 1-2 arcába lógó hajtincset
- én nem akarok.. - rázta meg erőtlenül fejét
- kérlek Lara, nem csinálhatod ezt magaddal - simított végig arccsontján
- de igen - bólintott makacsul és leszegte fejét
- nézz rám - emelte fel ismét állát és erősebben tartotta
- Tom, kérlek ...
- nem tudjuk helyre hozni a dolgokat. de felnőttek vagyunk és túl kell ezen lépnünk. ha nem próbálod meg,sose fog sikerülni...
- és ezért jöttél? kioktatni? ha azt akarod,hogy túllépjek ezen akkor hagyj magamra a saját nyomoromba és engedd,hogy úgy csináljam ahogy nekem tetszik - lökte el a fiú kezét és elsétált a kerti járólap végére majd leült a meleg kőre. Tom hajthatatlanul követte és leült mellé.
- 4 évig az életem része voltál, a legfontosabb nő egész életembe. az,hogy már nem vagy a menyasszonyom,hogy vége van... nem azt jelenti,hogy nem foglalkozom veled
- pedig örülnék neki... -sóhajtott fel fáradtan
- Lara...
- nem Tom ez nem így működik. vége van ,oké felfogtam. mégis úgy csinálsz,mintha bármi közünk lenne egymáshoz. aggódsz értem, felhívsz, ide jössz, e-mailt írsz,feljössz a lakásomra...komolyan mire jó ez neked? végig nézed ahogy szenvedek? mert köszönöm,nem kérek ebből és örülnék,ha békén hagynál. nem érted,hogy így nem megy ? - teljesen kikelt magából. minden eddig felgyülemlett érzését a fiún akarta levezetni.


 
- te mi a francról beszélsz? igen,biztos kurvára élvezem,hogy szenvedsz és megyek,hogy röhögjek rajtad - Tom is emelt hangon beszélt. Nem tudta felfogni,hogy milyen okból vágja most hozzá ezt egykori menyasszonya. Ő tényleg csak segíteni akart,mint egy barát...vagy valami olyasmi. Mindketten tudták,hogy a túlzott féltékenység, a folyamatos veszekedés és a néha több hetes távolság teljesen szétrombolta kapcsolatukat. Tom még mindig imádta őt,szerette de úgy érezte,hogy több volt a rossz,mint a jó és nem akart úgy elválni a lánytól,hogy a végére teljesen megutálják a másikat. Ennél sokkal többet ért neki Lara, az első szerelme, az első komoly kapcsolata,az első menyasszonya,az első nő akivel fél évvel a házasságuk előtt szakítottak
- akkor most miért jöttél??- lassan emelte tekintetét a volt vőlegényére
- elköszönni...
- elköszönni ? - remegtek meg ajkai. Tény,hogy borzalmasan zavarta,hogy a fiú barátként próbált közeledni felé a szakításuk után de valamilyen szinten örült is neki,hogy a közelében volt,hogy látta őt,hogy néha együtt voltak és igen....hogy néha elvesztették a fejüket és ismét lefeküdtek egymással. Lara utálta magát érte de egyszerűen a szerelem, a vágy, az odaadás nem tűnt el az alatt a 3 hónap alatt..hiszen mégis csak 4 év kötötte őt Tomhoz.
- igen. úgy néz ki,hogy 1-2 évre Los Angelesbe költözök - nézett a magával ragadó táj felé
Larának ez az egy mondat végleg betette a kiskaput. Úgy érezte magát,mintha a mélybe zuhanna és soha nem érne földet,csak húzná magával az áramlat és benn ragadna az állandó körforgásba ahol nincs semmi és senki...csak ő..
- értem.. hát akkor gratulálok,végre elérted az álmod. a céged már nem csak Európában terjeszkedik - erőltetett magára egy mosolyt
- figyelj rám - guggolt a lánnyal szembe - vigyázz magadra ,oké? - nézett egyenesen Lara szemébe
Erőtlenül bólintott
- és,hogy tudd... nekem tényleg nagyon fontos voltál és borzalmasan szerettelek.. - halkan suttogta az utolsó 2 szót majd Lara arcához hajolt és egy apró puszit nyomott ajkaira - kérlek..könyörgök, vigyázz magadra
- te is.. - suttogta Lara majd Tom szorosan átölelte őt. Fejét a lány nyakába hajtotta. Egy utolsó simítás,utolsó puszi Lara nyakára,utolsó szippantás a bódító,női parfüm illatából majd lassan felállt


- ég veled picur... - utolsó pillantás és Tom kisétált a kertből, elhagyva a ház területét és padlógázzal hajtott el
Lara könnyekkel küszködve állt fel a járólapról és ült vissza a székbe. Tekintete megakadt az asztalon hagyott kulcsokkal. Tehát tényleg ennyi volt... az utolsó közös szál is elszakadt. Bement a teraszajtón, lerogyott a kanapéra és összehúzta magát. Borzalmasan elveszettnek érezte magát. A dohányzó asztalon hevert a volt eljegyzési gyűrűje, a Tom által itt hagyott kulcscsomó és egy teszt... két csíkkal. Összeszorította szemeit, kezét a hasára tette és hagyta,hogy felszínre törjenek könnyei. Keserves zokogásban tört ki. Mégsem a kulcs volt az utolsó közös szál...

No comments:

Post a Comment