Hoztam az újabb részt DGIG-ből ! Kis változás csupán annyiban nyilvánul meg,hogy mostantól mindegyik sztori egy saját képet fog kapni, nem pedig részenként újat. Lassan kifogyok belőlük :D
3 nappal később a hamburgi lakásomba csomagoltam el az utolsó kis ruhadarabomat, a milánói utunkra. A turné végső állomása volt ami azt jelentette,hogy a srácokra egy hatalmas pihenés jár majd stúdió munkák, esetleg 1-2 utazás de semmi komolyabb. Tom nem nyilatkozott senkinek se a kapcsolatunkról, Davidék pedig azt találták ki,hogy erről ne is beszéljen senkinek. Mutatkozhatunk együtt, de majd akkor lesz a hivatalos bejelentés, mikor már hónapokig nem adtak magukra nyilvános életjelet. Ez pedig nekik is jól jöhet, hiszen akkor már nem lesz napi téma az interneten-sajtóban,hogy hol vannak,mit csinálnak,milyen a koncert. Ráadásul ez napokig-hetekig téma lehet a rajongók körében is. Viszont ami számunkra lényeges volt,hogy végre együtt lehetünk.
Indulásra kész voltam,hogy taxival kimenjek a reptérre mikor kopogtak. Naívan téptem fel az ajtót,hogy biztos Tom akar meglepni, de egészen más várt rám
- hát te ? - kérdésemet figyelmen kívül lökte be a bejárati ajtót és tessékelte be magát a lakásomba
- most büszke vagy magadra, mi? - hangja rekedtes volt de nyugodt, ijesztő
- Ria, mit akarsz itt?
- Figyelmeztettelek már de úgy látszik,hogy nem voltam világos te meg nem vagy képes felfogni – sétált közelebb
- én nem fogom veled még ezt százszor átbeszélni. Fogadd el és távozz méltóan ebből a kapcsolatból. Miért akarod Tomot tönkretenni? Nem érted,hogy nem szeret?
- Te nem tudsz semmit – kiabált rám – semmit nem tudsz rólunk. Én voltam a támasza, én voltam a szerelme, mellettem lett férfi ! - csapta le a táskáját a földre és remegő kezekkel masszírozta meg halántékát
- ha ez így is volt , elmúlt... légy szíves hagyj engem békén és ne törj rám, mikor úgy tartja kedved. Tom elég nagy ahhoz,hogy tudja mit és kit akar. És eléggé egyértelmű,hogy az nem te vagy – keményen néztem rá de tudtam, mondhatok neki bármit, nem érdekli.
- Nem, te csak beképzelten besétáltál az életünkbe a kibaszott alapozóiddal együtt, rámásztál, kéretted magad és mert egy kicsit is elcsavartad a fejét, nem azt jelenti,hogy téged akar. Nem lát benned mást, csak egy kis dugnivaló nőt, érted? És ráfog jönni,hogy engem akar. ENGEM ! - szemei megteltek könnyel én pedig esküszöm megsajnáltam. Egy pillanatig elképzeltem,hogy Tom ezt velem teszi meg egy másik nő miatt és lehet én is elvesztettem volna a józan eszemet.
- Ria...kérlek menj haza – sóhajtottam fel
- visszafogom őt szerezni, nem foglak békén hagyni Lara. Te elvettél valamit ami az enyém...amit én életem végéig szerettem volna megtartani és boldoggá tenni...
- nem kezelheted tárgyként, ő is ember, érzésekkel és ő ezt már nem akarta, rég nem...kérlek hagyj minket békén – már szinte könyörögtem neki, mert tudtam,hogy tényleg elmegy a végsőkig, ha Tomról van szó
- Tom az enyém és visszafogom szerezni – felkapta a táskáját, kiviharzott a lakásomból és becsapta maga után az ajtót. Reménytelenül néztem utána majd egy lemondó sóhaj után, felkaptam a táskámat és magam után húzva a bőröndömet távoztam én is a lakásomból.
Indulásra kész voltam,hogy taxival kimenjek a reptérre mikor kopogtak. Naívan téptem fel az ajtót,hogy biztos Tom akar meglepni, de egészen más várt rám
- hát te ? - kérdésemet figyelmen kívül lökte be a bejárati ajtót és tessékelte be magát a lakásomba
- most büszke vagy magadra, mi? - hangja rekedtes volt de nyugodt, ijesztő
- Ria, mit akarsz itt?
- Figyelmeztettelek már de úgy látszik,hogy nem voltam világos te meg nem vagy képes felfogni – sétált közelebb
- én nem fogom veled még ezt százszor átbeszélni. Fogadd el és távozz méltóan ebből a kapcsolatból. Miért akarod Tomot tönkretenni? Nem érted,hogy nem szeret?
- Te nem tudsz semmit – kiabált rám – semmit nem tudsz rólunk. Én voltam a támasza, én voltam a szerelme, mellettem lett férfi ! - csapta le a táskáját a földre és remegő kezekkel masszírozta meg halántékát
- ha ez így is volt , elmúlt... légy szíves hagyj engem békén és ne törj rám, mikor úgy tartja kedved. Tom elég nagy ahhoz,hogy tudja mit és kit akar. És eléggé egyértelmű,hogy az nem te vagy – keményen néztem rá de tudtam, mondhatok neki bármit, nem érdekli.
- Nem, te csak beképzelten besétáltál az életünkbe a kibaszott alapozóiddal együtt, rámásztál, kéretted magad és mert egy kicsit is elcsavartad a fejét, nem azt jelenti,hogy téged akar. Nem lát benned mást, csak egy kis dugnivaló nőt, érted? És ráfog jönni,hogy engem akar. ENGEM ! - szemei megteltek könnyel én pedig esküszöm megsajnáltam. Egy pillanatig elképzeltem,hogy Tom ezt velem teszi meg egy másik nő miatt és lehet én is elvesztettem volna a józan eszemet.
- Ria...kérlek menj haza – sóhajtottam fel
- visszafogom őt szerezni, nem foglak békén hagyni Lara. Te elvettél valamit ami az enyém...amit én életem végéig szerettem volna megtartani és boldoggá tenni...
- nem kezelheted tárgyként, ő is ember, érzésekkel és ő ezt már nem akarta, rég nem...kérlek hagyj minket békén – már szinte könyörögtem neki, mert tudtam,hogy tényleg elmegy a végsőkig, ha Tomról van szó
- Tom az enyém és visszafogom szerezni – felkapta a táskáját, kiviharzott a lakásomból és becsapta maga után az ajtót. Reménytelenül néztem utána majd egy lemondó sóhaj után, felkaptam a táskámat és magam után húzva a bőröndömet távoztam én is a lakásomból.
Unottan üldögéltem a terminálba mikor egy nagyobb hangzavar csapta meg a fülemet. Tudtam,hogy megérkeztek a többiek és a rajongók kíséretében vártak,hogy a csekkolás után ők is beszabaduljanak ide, amíg fel nem kell szállnunk a gépre. Negyed óra múlva pedig ki is szúrtam őket, ahogy lazán nevetgélve jönnek be. Norah szúrt ki először majd felém intett és gyorsan oda szaladt
- csáááááá – ölelt át
- hali, nem volt gáz a bejutással ? - öleltem át
- nem volt olyan vészes, a biztonságiak intézkedtek – rántotta meg a vállát
- helloo bello Lara – nyomott egy puszit az arcomra Sarah – látom megjött a táskád amit még a medence széléről rendeltél – vigyorgott rám
- jajaa, ugye milyen szép ???
- ha rólam van szó akkor egyet kell hogy értsek – ölelt át hátulról Tom majd maga felé fordított és megcsókolt
- kivételesen nem – nevettem el magam majd köszöntem a többieknek is
- hoztunk neked is kávét – nyomott a kezembe Bill egy papír poharat majd 3 széket elfoglalva kinyúlt
- hosszú volt az éjszaka Billy ? - Georg nyávogva rugdalta picit odébb az énekest
- te lődd már le magad Georg, nem hagysz élni mióta elindultunk – morogta az orra alatt
- mi a baj? - húzott magához Tom még közelebb miközben a csajok is beszálltak Bill és Georg vitájába
- semmi, rosszul aludtam -megsimogattam a karját majd elindultunk mert kiírták ,hogy honnan indul a gépünk. Tom kétkedve nézett rám de szorosan mellettem jött.
- ha rólam van szó akkor egyet kell hogy értsek – ölelt át hátulról Tom majd maga felé fordított és megcsókolt
- kivételesen nem – nevettem el magam majd köszöntem a többieknek is
- hoztunk neked is kávét – nyomott a kezembe Bill egy papír poharat majd 3 széket elfoglalva kinyúlt
- hosszú volt az éjszaka Billy ? - Georg nyávogva rugdalta picit odébb az énekest
- te lődd már le magad Georg, nem hagysz élni mióta elindultunk – morogta az orra alatt
- mi a baj? - húzott magához Tom még közelebb miközben a csajok is beszálltak Bill és Georg vitájába
- semmi, rosszul aludtam -megsimogattam a karját majd elindultunk mert kiírták ,hogy honnan indul a gépünk. Tom kétkedve nézett rám de szorosan mellettem jött.
Miután elfoglaltuk a helyünket az első osztályon és Bill meggyőzte Noraht,hogy mesét nézzenek, Tom ismét feltette a kérdést,hogy mi a bajom.
- Ahj Tom – neki dőltem a vállának. Nem akartam erről beszélni, mert örültem,hogy már csak mi vagyunk és nem akartam ,hogy továbbra is Ria legyen a téma
- mondd el, tudom,hogy van valami – megsimogatta a hátamat és türelmesen várta amíg kinyögöm,hogy mi a bánt közben ő is a kávéját iszogatta
- Ahj Tom – neki dőltem a vállának. Nem akartam erről beszélni, mert örültem,hogy már csak mi vagyunk és nem akartam ,hogy továbbra is Ria legyen a téma
- mondd el, tudom,hogy van valami – megsimogatta a hátamat és türelmesen várta amíg kinyögöm,hogy mi a bánt közben ő is a kávéját iszogatta
- csak...indulás előtt nálam járt Ria – hadartam el miközben az arcomat még mindig puha pulcsijába fúrtam
- mivan ? - picit eltolta a fejem,hogy szemembe tudjon nézni – nálad volt? Minek ?
- Szokásos – húztam el a szám – te az övé vagy, visszafog szerezni stb...
- ne foglalkozz vele – mondta egy nagy sóhaj után – még egy darabig biztosan nehezen fogja kezelni. De felnőtt nő, túl fog rajta lépni
- nagyon szenved
- jaj Lara és akkor mivan ? Én is nagyon szenvedtem mikor a nyakamon lógott és megkeserítette az életemet az állandó féltékenységével meg azzal,hogy nem hagyott élni és kilépni a kapcsolatból mert tudta,hogy nem tehetem csak úgy meg. Nem érdekel, nem akarok vele foglalkozni mikor vége van már az egész szarságnak – Tomot sikerült kihoznom a sodrából de tekintettel volt másokra így fojtott hangnemben akadt ki
- tudom és én se akarok vele foglalkozni de mit tegyek, ha feljön a lakásomra és kiakad ?
- Nem fog többet zaklatni, rendben? Csak tényleg.. ne foglalkozzunk már vele. Inkább gyere ide – lenyomta a gombot,hogy a székeinket elválasztó kis asztal eltűnjön és ne válassza el semmi az üléseinket. Szorosan magához húzott és gyengéden simogatta a hátamat. El is felejtettem minden szarságot amiről eddig beszéltünk és boldogan simultam kemény mellkasához.
- Így máris jobb, nem ? - puszilta meg a homlokom és éreztem,hogy közben mosolyog
- így a legjobb – simultam hozzá még közelebb
- csak érjünk a hotelbe, megmutatom ,hogy hogy a legjobb – nevette el magát
- imádlak – vigyorogva néztem fel rá
- hát megtudlak érteni, ilyen szexi testtel meg
- fogd már be – csókoltam meg olyan mohón és akaratosan,hogy érezze, nekem ő minden szenvedést megér.
- mivan ? - picit eltolta a fejem,hogy szemembe tudjon nézni – nálad volt? Minek ?
- Szokásos – húztam el a szám – te az övé vagy, visszafog szerezni stb...
- ne foglalkozz vele – mondta egy nagy sóhaj után – még egy darabig biztosan nehezen fogja kezelni. De felnőtt nő, túl fog rajta lépni
- nagyon szenved
- jaj Lara és akkor mivan ? Én is nagyon szenvedtem mikor a nyakamon lógott és megkeserítette az életemet az állandó féltékenységével meg azzal,hogy nem hagyott élni és kilépni a kapcsolatból mert tudta,hogy nem tehetem csak úgy meg. Nem érdekel, nem akarok vele foglalkozni mikor vége van már az egész szarságnak – Tomot sikerült kihoznom a sodrából de tekintettel volt másokra így fojtott hangnemben akadt ki
- tudom és én se akarok vele foglalkozni de mit tegyek, ha feljön a lakásomra és kiakad ?
- Nem fog többet zaklatni, rendben? Csak tényleg.. ne foglalkozzunk már vele. Inkább gyere ide – lenyomta a gombot,hogy a székeinket elválasztó kis asztal eltűnjön és ne válassza el semmi az üléseinket. Szorosan magához húzott és gyengéden simogatta a hátamat. El is felejtettem minden szarságot amiről eddig beszéltünk és boldogan simultam kemény mellkasához.
- Így máris jobb, nem ? - puszilta meg a homlokom és éreztem,hogy közben mosolyog
- így a legjobb – simultam hozzá még közelebb
- csak érjünk a hotelbe, megmutatom ,hogy hogy a legjobb – nevette el magát
- imádlak – vigyorogva néztem fel rá
- hát megtudlak érteni, ilyen szexi testtel meg
- fogd már be – csókoltam meg olyan mohón és akaratosan,hogy érezze, nekem ő minden szenvedést megér.
No comments:
Post a Comment