Iszonyat
korán keltem fel, a redőnyön
keresztül itt-ott bekószált egy gyenge napsugár de semmi több. A
suli melletti koránkelések miatt teljesen átállt a szervezetem a
kora reggeli órákhoz. Ami még furcsább volt,hogy Tommal egymással
szemben aludtunk el. Annyit beszélgettünk az éjszaka,hogy sikerült
ezt a pózt megtartva elaludni. De most nem bántam,mert zavartalanul
tudtam nézni,ahogyan békésen szuszog mellettem. Egyszer
elhatároztam,hogy az összes anyajegyét megszámolom amikor alszik
de valahogy annyira elvonja a figyelmem a gyönyörű
arca, szépen kidolgozott teste,hogy nincs idegzetem az olyan apró
részletekben elveszni,mint az anyajegyei. Életemben először
voltam igazán,teljes szívből,elvakultan
szerelmes. Annyira szerettem volna hagyni,hogy pihenjen még egy
picit de nem bírtam magammal. Beakartam magam vackolni a karjai
közé, hozzásimulni a mellkasához és úgy lustizni tovább, amíg
az időnk engedi. Halk
morgással jutalmazta,hogy kezét felemelve simultam hozzá. Majd egy
kis fészkelődés után
kényelmesen bevackoltam magam. Tom automatikusan húzott magához és
egy kellemes sóhaj után mindketten visszaaludtunk még egy picit.
-Lara....Lara...LARA
– ijedten riadtam fel és mellettem Tom is egyből
felkapta a fejét
- mi a szar van veletek?? már 1óra van, most jöttem haza a suliból – Norah idegesen törte ránk az ajtót majd a telefonját a képünkbe emelte ahol tisztán látszódott,hogy 1 múlt pár perccel
- basszus, elaludtunk.. - fáradtan túrtam tincseim közé és gondoltam,hogy lazán visszafeküdhetünk akkor,hiszen már amúgy is késő lett volna bemenni. De Tom persze most is hozta a formáját...
- kurva élet, beállítottam pedig az ébresztőm – rángatta magára a farmerját
- már amúgy is lecsúsztál az óráidról, nem mindegy?
- Nem Lara, nem mindegy. Mondtam már,hogy ezt komolyan kell vennünk, nekem ez a munkahelyem. - bújt bele a pulcsijába
- hívd fel az igazgatót,hogy beteg lettél – néztem rá könyörgően
- nem és felejtsd el,hogy ilyenekben partner leszek, már megbeszéltük ezerszer – emelte rám szigorú tekintetét
- de ez tök véletlen volt, ha már így alakult akkor igazán hasznossá tehetnénk nem? Amúgy is csak hétvégén van egész napunk egymásra
- bemegyek – kapta fel a kocsikulcsát az éjjeliszekrényemről
- baromi jó...remélem valami nagyon béna indokot találsz ki – dőltem vissza a párnák közé és a fejemre húztam a takarót
- majd hívlak – egy puszit nyomott a fejemre majd Norahtól elköszönt és kiviharzott a szobámból
-veszélyes a koliba közlekednie, amúgy – jegyezte meg szobatársam - leszarom
- igaza van, amúgy -ült le az ágyamra
- Tommal ezt baromira tudjátok ,AMÚGY
- jól van hisztis, én leléptem fakultációra aztán jövök mert megyünk 5-re állásinterjúra
- mivan? - emeltem ki a fejem a takaró alól
- találtam melót – dobott le egy újságot az ágyamra majd kiviharzott a szobámból
- készülj el 4-re ! És hoztam neked kaját a töröktől, leléptem – hangos csattanással zárult be az ajtónk
Erőtlenül
vettem fel az újságot ahol 2 munka is ki volt emelve. Az egyik egy
kávézó közvetlen az egyik metró vonalon a másik pedig egy ruha
üzlet volt, nem messze az előzőtől.
Volt benne valami,hogy hasznos lenne egy meló de úgy gondoltam,hogy
Norah felfogta amit mondtam,hogy tényleg nincs semmi időm
Tomra és nem akarom azt is lepasszolni egy kávézóban töltött
robotolásra. Ettől
függetlenül azért elkezdtem készülődni,hogy
kész legyek 4-re és sokadjára is kinyomtam Tomot. A kis
incidensünk elég okot adott rá,hogy majd valamikor utólag
számoljak be neki a lehet melómról és addig is idegeskedjen csak.
- szerintem már elhagytuk...
- tuti nem, 14-es házszám alatt van és ezek még csak olyan 3-4-nek néznek ki – mutogatott Norah
- miért, hogy néz ki egy olyan ház ami mondjuk 17-es? - értetlenül néztem rá
- mittudjamén, zsúfoltabb vagy valami ilyesmi...
- te hülye vagy – csalódottan sóhajtottam – ott van! 14 !
A
ruhás kis butik valami szörnyű
volt és nem igazán rajongtunk az ötletért ,hogy 1 hónapig még
nem tud biztosat mondani a főnök,
így ez elég is volt,hogy kihúzzuk a hatalmas, 2 pontos listánkból.
A kávézóban viszont nyert ügyünk volt és egy próbaidős
szerződés után ott is
maradtunk meginni egy kávét
- akkor holnap már jövünk is betanításra? - nézegettem a papírokat amiket kaptunk
- aham, gondolom az nem sok idő. Még hányszor fogod kinyomni? - nézett rezgő mobilomra
- egyszer sem – vettem fel – mondjad...
- jó,hogy egész nap hívtalak …
- ha velem maradtál volna akkor nem kellene hívogatnod
- most komolyan ezen megy a duzzogás? - sóhajtott fel
- hívd aminek akarod
- este gyere át, jó? - enyhült meg a hangja
- mert?
- Mert?? mert péntek van Lara és szeretném, ha nálam aludnál és bemutathatnálak az öcsémnek
Hatalmasat
nyeltem. Tom iszonyat sokat mesélt arról,hogy milyen szoros kötelék
van közöttük így ez a találkozó sokkal fontosabbnak
minősül,mintha a
szüleinek mutatna be
- engem ? - a leghülyébb kérdést tudtam csak kinyögni
- nem, csak félre tárcsáztam... igen, téged kicsim
- hát... oké
- azért picit lehetnél lelkesebb
- Norahval kávézom majd hívlak,ha indulok otthonról,jó?
- Rendben, vigyázz magadra
- igyekszem, te is
- szeretlek ám – tudtam,hogy mosolyog
Elmosolyodtam.
- én is téged te dinka...
- na, hát mindig eddig tartanak a kitörő hisztik,Tom miatt – tekerte nyaka köré a sálát Norah
- fogd be – löktem meg a vállát majd magamra kaptam a dzsekim
- azért ne tartson olyan sokáig ez a kis légyott ,hogy elfelejtsd a holnapi munkát
- befog mutatni az öccsének, lehet már este itthon leszek..
- te tök hülye vagy, imádni fog ő is – bátorítóan rám mosolygott majd kilökte a kis kávézó ajtaját.
No comments:
Post a Comment