Tompa nyomás a fejemben, enyhe sípolás a fülembe és vakító fehérség vett körbe. Egy nővérke és egy iszonyat magas orvos állt mellettem.
- hogy van kisasszony ? - szólt hozzám angolul miközben vérnyomást nézett
- mint akit leütöttek, hol vagyok ?
- Beverly Hillsben, ez a magán prakszisom , Dr.Houton vagyok. Evett ma rendesen ?
- Igen
- nos a laborja 2 perce jött meg , együtt átnézzük. Rendben ? - mosolygott rám majd 2 papírt vett ki egy borítékból
- hogy van kisasszony ? - szólt hozzám angolul miközben vérnyomást nézett
- mint akit leütöttek, hol vagyok ?
- Beverly Hillsben, ez a magán prakszisom , Dr.Houton vagyok. Evett ma rendesen ?
- Igen
- nos a laborja 2 perce jött meg , együtt átnézzük. Rendben ? - mosolygott rám majd 2 papírt vett ki egy borítékból
- na végre,azt hittük már,hogy bent fognak tartani vagy valami – a csajok egyből felpattanak a fehér bőrfotelből majd mellém szegődtek
- hazajöhetsz ? -nézett rám Norah
- persze, szóltatok bárkinek is hogy itt vagyok ?
- Hát próbáltuk a srácokat utolérni de esélytelen, alszanak még szerintem
- ne is tudják meg, oké?
- Lara, mi bajod? Mit mondott a doki ?
- Terhes vagyok -sóhajtottam fel . Döbbent, néma csend következett. A lányok kerek szemekkel néztek rám én pedig intettem,hogy inkább menjünk a kocsihoz.
- és...hány hetes terhes vagy ? - céltalanul autókáztunk Los Angeles külvárosában. Nem akartam visszamenni a villában, nem akartam Tom szeme elé kerülni. Nem tudtam az érzéseimmel mit kezdeni és a lányok is hasonlóan voltak ezzel.
- 6. Tehát már itt estem teherbe annak ellenére hogy szedem azt az istenverte gyógyszert. Az orvos szerint vannak erősebb fázisú peteérések és a gyógyszerekben sem lehet 100%ban hinni. Lányok, ha ezt Tom megtudja első dolga lesz abortuszra vinni -kétségbeesetten néztem rájuk és ők is elsápadtak a szó hallatán
- ez még nem is biztos Lara, lehet megbékélne a gondolattal de nem titkolhatod el előle. Ő az apja – vett be egy kanyart Sarah miközben a lakásom felé vette az irányt
- és mikor békélne meg a gondolattal? Mikor az albumon dolgozik vagy mikor Riával találkozgat? - könnyek gyűltek a szemembe a helyzet kiláthatatlansága miatt.
- Itt maradjunk veled? - fordult hátra Norah
- nem most...most jobb lesz, ha picit egyedül leszek. Köszi csajok – kipattantam a kocsiból és alig vártam,hogy a lakásomba érve szabadjára engedjem könnyeimet.
- hazajöhetsz ? -nézett rám Norah
- persze, szóltatok bárkinek is hogy itt vagyok ?
- Hát próbáltuk a srácokat utolérni de esélytelen, alszanak még szerintem
- ne is tudják meg, oké?
- Lara, mi bajod? Mit mondott a doki ?
- Terhes vagyok -sóhajtottam fel . Döbbent, néma csend következett. A lányok kerek szemekkel néztek rám én pedig intettem,hogy inkább menjünk a kocsihoz.
- és...hány hetes terhes vagy ? - céltalanul autókáztunk Los Angeles külvárosában. Nem akartam visszamenni a villában, nem akartam Tom szeme elé kerülni. Nem tudtam az érzéseimmel mit kezdeni és a lányok is hasonlóan voltak ezzel.
- 6. Tehát már itt estem teherbe annak ellenére hogy szedem azt az istenverte gyógyszert. Az orvos szerint vannak erősebb fázisú peteérések és a gyógyszerekben sem lehet 100%ban hinni. Lányok, ha ezt Tom megtudja első dolga lesz abortuszra vinni -kétségbeesetten néztem rájuk és ők is elsápadtak a szó hallatán
- ez még nem is biztos Lara, lehet megbékélne a gondolattal de nem titkolhatod el előle. Ő az apja – vett be egy kanyart Sarah miközben a lakásom felé vette az irányt
- és mikor békélne meg a gondolattal? Mikor az albumon dolgozik vagy mikor Riával találkozgat? - könnyek gyűltek a szemembe a helyzet kiláthatatlansága miatt.
- Itt maradjunk veled? - fordult hátra Norah
- nem most...most jobb lesz, ha picit egyedül leszek. Köszi csajok – kipattantam a kocsiból és alig vártam,hogy a lakásomba érve szabadjára engedjem könnyeimet.
A nappaliban újra és újra átolvastam a papírokat és félve ugyan, de megnéztem az ultrahangos képeket. Semmit nem láttam egy fekete kis pöttyön kívül. Újra és újra. 2 órával később annyit vettem csak észre,hogy a laptopon terhes fórumokat bújok és a bal kezem a hasamon pihen. Jeges zuhanyként ért a tudat,hogy 3-4 órája tudok terhességemről, mégis ennyire fontos lett. Felpattantam a kanapéról és kidobtam a táskáimban lévő cigis dobozokat. Tomtól már volt 7 nem fogadott hívásom így kénytelen voltam felvenni mikor 8. alkalommal hívott
- na végre, nem érlek utol egész nap – hallottam a hangján,hogy most fújja ki a cigifüstöt
- ne haragudj, aludtam...
- mondták a lányok,hogy szarul vagy. Átmegyek, jó ?
- ne, maradj csak otthon Tom
- mert?
- Mert úgyis csak fekszem az ágyban és alszom – sóhajtottam fel
- és? nincs ellenemre, szeretném tudni,hogy mi van veled
- de tényleg semmi szüks..
- de nem érdekel, akkor is átmegyek, fél óra. Szeretlek – és már bontotta is a vonalat
- na végre, nem érlek utol egész nap – hallottam a hangján,hogy most fújja ki a cigifüstöt
- ne haragudj, aludtam...
- mondták a lányok,hogy szarul vagy. Átmegyek, jó ?
- ne, maradj csak otthon Tom
- mert?
- Mert úgyis csak fekszem az ágyban és alszom – sóhajtottam fel
- és? nincs ellenemre, szeretném tudni,hogy mi van veled
- de tényleg semmi szüks..
- de nem érdekel, akkor is átmegyek, fél óra. Szeretlek – és már bontotta is a vonalat
Idegesen kezdtem el összepakolni a kiterített leleteket. Tom lehet ki is dobna, ha megtudná,hogy kisbabát várok tőle. Még nekem se volt róla halvány fogalmam,hogy mi tévők leszek, hogy oldom meg,mi lesz a munkámmal. De annyi biztos volt, mióta tudok a pocaklakóm létezéséről , fontosabb lett,mint bármi más. Pár óra alatt okozott óriási káoszt az életembe mégis valamiért boldog vagyok,hogy van. A tudat,hogy Tomtól van egy kisbabám akkora boldogsággal önt el,mint még semmi. Fiatal vagyok, talán 30 éves korom előtt nem is szerettem volna gyereket. De mégis tudom,hogy most minden más lesz és jó anyukája leszek. Az egyetlen félelmem csak Tom volt.
- hahóó, megjöttem – lépett be az ajtón egy óriási pizzás dobozzal
- szia – öleltem át szorosan mikor a konyhába ért
- na mi van kicsim, mi a baj? - csókolt meg majd gyorsan lerakta a pizzát a pultra
- csak fáradt vagyok meg ilyesmi – kerültem a tekintetét – hoztál kaját?
- Ahhaa, de biztos,hogy jól vagy? Szerintem el
- hahóó, megjöttem – lépett be az ajtón egy óriási pizzás dobozzal
- szia – öleltem át szorosan mikor a konyhába ért
- na mi van kicsim, mi a baj? - csókolt meg majd gyorsan lerakta a pizzát a pultra
- csak fáradt vagyok meg ilyesmi – kerültem a tekintetét – hoztál kaját?
- Ahhaa, de biztos,hogy jól vagy? Szerintem el
kéne menned dokihoz – jött utánam a nappaliba ahol a kanapét már átvarázsoltam hangulatos kis moziszobává.
- Tom, nincs semmi ami káros lenne rám nézve, oké? - bújtam egyből hozzá amint eldobta magát a kanapén
- én nyugodtabb lennék, ha ezt egy doki is megmondaná nekem....
- túl sokat aggódsz – csókoltam meg és türelmetlenül bújtam karjai közé
- de szeretetéhes vagy ma – nevetett fel édesen és nyugtatóan simogatta a hátam
- nagyon, ölelgess még
- ölelgetlek – csókolt meg majd finoman eldőlt és magával húzva engem is ölelt tovább. Simogatta a nyakam, hátam és puszilgatott miközben valami béna film ment és igazából egyikünket se az érdekelte,hanem csak maga a helyzet. Hogy van végre időnk egymásra, kettesben. Tom simogató keze a hasamra tévedt és apró mozdulatokkal, körkörösen simogatott tovább. Egész testem megfeszült, a szívem majdnem kiesett a helyéről. Tudtam,hogy nem érezhet semmit de a tudat,hogy Tom ilyen gondoskodóan simogatja a hasamat úgy,hogy ott van valahol a kettőnk kisbabája, igen furcsa érzéseket váltott ki belőlem.
- Mi a baj? - csókolt bele a nyakamba – úgy megfeszültél
- semmi...
- de most komolyan – fordított maga felé – mióta itt vagyok furcsa vagy, kórházból hoztak haza ma a csajok. Mit nem mondasz el nekem ? - szigorú tekintetét rám emelte és tudtam, most vagy elmondok mindent vagy Tom soha nem szerez erről tudomást...
- én nyugodtabb lennék, ha ezt egy doki is megmondaná nekem....
- túl sokat aggódsz – csókoltam meg és türelmetlenül bújtam karjai közé
- de szeretetéhes vagy ma – nevetett fel édesen és nyugtatóan simogatta a hátam
- nagyon, ölelgess még
- ölelgetlek – csókolt meg majd finoman eldőlt és magával húzva engem is ölelt tovább. Simogatta a nyakam, hátam és puszilgatott miközben valami béna film ment és igazából egyikünket se az érdekelte,hanem csak maga a helyzet. Hogy van végre időnk egymásra, kettesben. Tom simogató keze a hasamra tévedt és apró mozdulatokkal, körkörösen simogatott tovább. Egész testem megfeszült, a szívem majdnem kiesett a helyéről. Tudtam,hogy nem érezhet semmit de a tudat,hogy Tom ilyen gondoskodóan simogatja a hasamat úgy,hogy ott van valahol a kettőnk kisbabája, igen furcsa érzéseket váltott ki belőlem.
- Mi a baj? - csókolt bele a nyakamba – úgy megfeszültél
- semmi...
- de most komolyan – fordított maga felé – mióta itt vagyok furcsa vagy, kórházból hoztak haza ma a csajok. Mit nem mondasz el nekem ? - szigorú tekintetét rám emelte és tudtam, most vagy elmondok mindent vagy Tom soha nem szerez erről tudomást...
No comments:
Post a Comment