- terhes vagyok.... - suttogtam magam elé meredve. Nem mertem Tomra nézni,egyszerűen nem ment. De tudtam,hogy ezt nem titkolhatom el előle, nem szíthatok még több problémát mert, ha utólag tudja meg és nem tőlem, még a bizalmát is elvesztem
- hogy mi vagy...? - kérdezett vissza percekkel később,merev arccal
- terhes.. - összeszorítottam a szemeimet és gondoltam beszéljenek inkább a tények alapon, az orra elé raktam a mai napon kapott ultrahangos képeket és leleteket. Tom szemei ide oda cikáztak és pillanatok kérdése volt csak,hogy mikor fog felrobbanni
- szórakozol velem ? - pillantott fel rám, ügyet se vetve a képekre
- nem Tom, bárcsak szórakozhatnék ezzel. De nem, az a sok rosszullét, hányinger és ,hogy ma összeestem az utcán mind emiatt volt. Nem hat a gyógyszer, pedig láthattad minden áldott alkalommal bevettem. Én sem csattantam ki az örömtől, de úgy érzem,hogy tudnod kell róla és együtt kell ezt megoldanunk – összefontam a karjaimat a mellkasom előtt és vártam
- ma tudtad meg ?
- Igen, a lányok tudják de...az a legfontosabb,hogy te mit gondolsz erről...
- figyelj Lara – sóhajtott fel majd az ölébe húzott – tudom,hogy neked is szar lehet meg minden de megoldjuk, oké? Itt LA-ben nagyon sok jó magánorvos van és hidd el ők még el sem pofáznák a sajtónak,hogy mi van. Senki se tudna róla és fontos,hogy ez így is maradjon, oké? - nézett egyenesen a szemeimbe nekem pedig hatalmasat dobbant a szívem
- jó,persze én nem is akarnám,hogy a fél világ tudjon róla csak,hogy te mellettem legyél – öleltem át a nyakát
- végig veled leszek, nem kell félned. Együtt túl leszünk rajta – simogatta a hátamat
- túl leszünk rajta? - felhúzott szemöldökkel húzódtam el tőle és kérdően néztem rá
- hát az abortuszon... - amint kimondta ezt a szót, jeges zuhanyként ért a felismerés. Tom végig arról beszélt hogyan fogjuk megszüntetni ezt a terhességet
- hogy mi van ? - álltam fel az öléből és feldúltan néztem rá
- miért mire gondoltál? Hogy arról beszélek hogyan fogom elsimítani a papás-mamást mondjuk egy turné alatt? Te megőrültél? Szerinted mi az istent csinálok Los Angelesbe? Lábat lógatok ??
- te hallod magad?? te holnap kézen fognál és elvinnél egy magánkórházba ,hogy akkor szedjék ki azt a gyereket??
- miért mit hittél? Hogy majd ugrálok örömömben,hogy stúdiózás helyett pelenkát cseréljek? Olyan pörgős és nem mindennapi életet élünk,hogy komolyan hülye vagy, ha te ebbe beszervezel egy gyereket – emelte fel a hangját nekem pedig végleg elöntötte a düh az agyamat
- nem szervezek bele egy gyereket,hanem magától jött. Én se most akartam mikor a kibaszott munkád miatt egyelőre csak szart kaptam ebbe a kapcsolatban és le kell nyelnem mikor azt látom,hogy az orrom előtt készülődsz és mész kamurandizni. A hányinger kerülget az egekig magasztolt munkádnak ezen részétől és te elvárod tőlem,hogy ilyen dolgok miatt öljek meg egy kis életet. Te normális vagy ? Közlöm Tom,hogy a TE gyereked is. Te vagy az apja és halál nyugodtan rávágod,hogy akkor szedjük ki onnan? Az élet nem mindig csak rólad szól és a világ nem mindig csak körülötted forog. Nem úgy alakulnak a dolgok ahogyan te azt eltervezed, mert te már vagy valaki. Nem bújhatsz kifogások mögé mikor berezelsz. Ha te erre azt mondod,hogy nem csinálod akkor köszönöm szépen, én se csinálom többé ezt. Mert bárkivel és bármivel szemben már Őt választanám. Ha te pedig berezelsz és erre azt mondod,hogy oké akkor lelépsz, akkor lépjél le. De nem fogok abortuszra menni – fújtatva álltam előtte, alig maradt levegő a tüdőmbe úgy daráltam mindent, ami eszembe jutott és utólag kezdtem én is berezelni az utolsó mondatom súlyától
- szóval akkor ennyi? Azt mondod,hogy lépjek ki az életedből ,ha nem akarok még gyereket? -tette fel halkan a kérdést
- szeretlek Tom és nem akarok nélküled lenni, de még a te kedvedért se vetetném el, akkor se ha éppen most baszom el az egész életemet.
- Én viszont nem vállalhatok az újabb albumunk előtt ekkora felelősséget, sajnálom – lépett hátrébb
- szóval akkor így állunk....
- te hoztad meg ezt a döntést,mikor őt választottad – bökött az asztalon heverő képre majd magára kapva a pulcsiját az ajtóhoz lépett – én ezt nem tudom csinálni Lara, sajnálom....tényleg szeretlek. Mocskosul szeretlek , de nem csak magamra kell gondolnom. És ez nem fér bele... - talán sose nézett még így a szemeimbe. Nem tudtam eldönteni,hogy a sok rossz és fájdalmas érzés közül melyik vetül ki azokra a barna szemekre. Nem mondtam semmit. Mit mondhattam volna erre ? Szótlanul zártam be az ajtót,miután feldúlva az egész lépcsőházat viharzott ki a lakásomból és nagyon úgy néz ki,hogy az életemből is. Talán ordítanom kellett volna vele,számon kérni és mindennek elhordani őt,amiért így magamra hagy egy ilyen helyzetben. De nem tettem. A falnak dőlve csúsztam le a földre és útjára engedtem könnyeimet. Minden amit tettem-tettünk magunkért, már nem számít. Az a sok szenvedés,erőlködés, hogy Los Angelesbe költöztem mind felesleges volt. Mert Tom nem kér belőlünk. Nem akar már engem úgy,hogy a gyerekét várom. Tud róla, látta őt és még se kell neki. Úgy fordított hátat mintha egy semmiségen kaptunk volna össze. Kezem a hasamra tévedt és óvatosan simogattam
- én szeretni foglak ,oké? Már most szeretlek és esküszöm – szipogtam – hogy nem fogsz szenvedni az apukád miatt, majd minden helyre jön..esküszöm...
2 hét telt el azóta én pedig már a
2. hónapban járok. Ami nem jelent semmit, azt leszámítva,hogy
rengeteg mindentől undorodom amit eddig szerettem és a rosszullétek
is a legrosszabbkor törnek rám. Tylert egy hajszál választotta el
attól,hogy ott hagyja a csapatát 2 meccse között és az Államokba
jöjjön,hogy szétverje Tomot. A lányokkal ritkábban találkozunk
most,hogy Tommal szakítottunk. Bill persze egyből felkeresett és
bár ő kíméletes volt és nem vágta a képembe,hogy abortuszra
kéne mennem. Inkább amiatt jött mert Tom megállás nélkül piál
és szétcsapja magát. Persze aggódtam érte de úgy érzem,hogy
nincs miért aggódnom mert ő hagyott magamra és választotta
inkább ezt az életet,akkor élvezze. A munkahelyemen egy szót sem
szóltam,hogy állapotos vagyok mert közben erősen rajta voltam az
ügyön,hogy felmondjam az albérletem és visszamenjek Hamburgba.
Este 11kor érkezett egy smsem, a szám ismeretlen volt számomra
„ Holnap délben találkozzunk
Malibun, a river étteremben,megfogod találni. A part sétánynál
van. Mindent tudok,beszélnünk kell ..”
No comments:
Post a Comment