- nem kellett volna hazahoznod..- ez volt az első mondat amit az indulásunk óta sikerült kinyögnöm, miután beléptünk a kis lakásomba
- látom már pakolsz.. - jegyezte meg halkan miközben ösztönösen ledobta a kulcsot az asztalra és egy fáradt sóhaj után felém fordult
- Tom, menj haza...
- de én nem ezt akarom. Veled akarok lenni és igazad volt, mindenben..
- tessék? - szemöldököm felugrott a meglepődöttségtől
- tudom,hogy rengeteget szenvedtél miattam és sok mindent tűrtél el nekem. Nem volt könnyű helyzeted soha, és én se könnyítettem meg neked. A baba...tényleg bevagyok szarva, megakartam neked mutatni a világomat. Úgy turnézni,hogy te vagy velem végig és utazni és ketten élvezni a világot még sok sok sok évig csak ketten. 26 vagyok, 10 éve kb önállóan élek az anyámtól és mindenkitől függetlenül és most hirtelen egy óriási fordulat. Nem tudom elképzelni,hogy...hogy pelenkák legyenek a házba, csörgők meg cumik és felelősség nyomja a vállamat mindennap. De aztán itt vagy te...az egyetlen nő ezen a kibaszott földön akiért ölnék, aki nélkül megdöglenék már és ma mikor láttam a hasad...akkora pofon volt,hogy még mindig nem hiszem el. Úgy értem a tudat,hogy látszódik valami,hogy benned egy óriási változás van most és én vagyok az apja...kurvára megrémít de valamiét mégis büszke vagyok,hogy tőlem van és ..és hát benned. Valahol az ott az én gyerekem ... - mereven nézte a hasam nekem pedig a lélegzetem is elállt
- ez most mit jelent? - tettem fel halkan a kérdést
- nem akartalak megbántani -nézett a szemembe újra - megijedtem,nem jókor jött de....akarlak titeket - húzott magához én pedig újra elsírtam magam, most kivételesen örömömben
- el se hiszem,hogy ezt mondod - bújtam szorosan hozzá
- ne sírj,kérlek - csókolta meg a homlokom - elég volt a könnyekből,oké?
- oké - bólogattam sűrűn ő pedig mosolyogva csókolt meg majd megfordított, hátulról ölelt át és a hasamra tette kezeit
- de durva - vigyorodott el - pocakos leszel
- jó nagy leszek... - dőltem boldogan mellkasának
- szexi kismama leszel - puszilta meg a vállam majd felkapott és a hálóba vitt. Elterültem az ágyon, magamra húzva őt. Percekig csak csókolóztunk de a keze már a gatyámnál járt. Lassú volt és figyelmes. Mikor már ruha nélkül csókolóztunk, megmerevedett és kezeivel megtámasztotta magát felettem
- félek,hogy megnyomom vagy valami... - félve nézett le a hasamra én pedig nevetve húztam magamra - nemár Lara, ha teljesen rád fekszem úgy az lehet fáj neki vagy valami...
- Tom,ne félj már - nevettem bele a csókba - nem lesz semmi baja, lehet szexelni
- de tuti?
- tuti - csókoltam meg határozottan és éhesen kaptam újra és újra ajkai után miközben ujjai a legérzékenyebb pontomra tévedtek. Felsóhajtottam ő pedig áttért a nyakam és a melleim kényeztetésre. Vigyorogva élvezte,hogy milyen mélyről jövő sóhajokat tud belőlem kiváltani majd szépen lassan, mintha most szexelnék először belém csúszott.
- anyukáddal találkoztam pár napja - fáradtan feküdtem mellkasán és lecsukott szemmel élveztem,hogy a hátamat simogatja
- tudom, Bill elpofázta utána.
- kedves nő az anyukád. Sajnálom,hogy nem igazán tudok vele találkozni. Nagyon szeret titeket
- mindent neki köszönhetünk Billel. Norahval is olyan,mintha barátnők lennének. Sokszor próbált velem beszélni erről az utóbbi időben, de én makacs voltam. Nem ellened irányult Lara vagy a baba ellen. Egyszerűen rámképek vannak bennem az apaságról. Megfogadtam,hogy vagy soha nem lesz gyerekem vagy mindent megadok neki és ő lesz a legboldogabb. Mindennap elmondom,hogy mennyire fantasztikus,hogy ő van és,hogy ő a legklasszabb gyerek az egész világon. És bárki is lesz az anyukája,bárhogy is alakul a dolog kettőnkkel én mindig ott leszek és imádni fogom. Az én apám nem ezt tette és meg is szenvedtük ezt Billel. Az anyámnak csak mi voltunk mi pedig szörnyen rosszak voltunk, nem volt egy határozott ,erős kezű férfi az életünkben aki megtanított volna focizni vagy autóversenyre vitt volna minket. Rettegek attól,hogy én is elrontom... - nyugodt maradt a hangja de erősebben húzott magához
- én tudom,hogy átlagon felüli apuka leszel aki megtanítja a babánkat gitározni,járni,villával enni meg minden. Te leszel az ő hőse, felfog rád nézni és imád fog. Én tudom - csókoltam meg
- imádlak - csókolt meg és tudtam,zavarba hozom őt ezzel. Még ízlelgetnie kell a dolgot,hogy apa lesz
- a srácok mit szóltak?
- tudod Bill olyan szinten leosztott,hogy olyan vagyok,mint az apánk ,hogy az verte ki a legjobban a biztosítékot. Utána te is azt montad,hogy a gyerekem úgy fog rám gondolni,mint én rá és még jobban megőrültem. Esténként azon kattogtam,hogy mi lehet veletek,mennyire visel meg és mit csinálhatsz most. Leültünk a srácokkal sörözni és egyértelmű volt,hogy a menekülésem nem ellenetek szól,az emlékeim és a félelmeim miatt löktelek el. Sajnálom...
- nincs semmi baj Tom - bújtam fáradtan karjai közé - hidd el,imádni fogod amint meglátod.
- már most imádom mert te vagy az anyukája - csókolt meg. Boldog mosolyra húztam ajkaim miközben a fáradtság lassan elnyomott.
No comments:
Post a Comment