5. Rész

- Lara – David fáradtan felsóhajtott, halántékait megmasszírozta, majd tanácstalanul rám nézett – Tom nemrég hívott fel és dühöng, Riával együtt – erre a mondatra Bill megcsavarta szemeit, majd rám mosolygott és felállt a székről

- Nézd David, az egész egy kis semmiség volt. Különben is Ria kezdte, Lara tök korrekten kezelte a helyzetet, de ismered Riát… a semmin is tud dühöngeni.

- Tom is és ő is azt akarják, hogy azonnal rúgjalak ki, de ez nem így működik. Tényleg nagyon elismert vagy a szakmában a fiatal korod ellenére, Dunja is csak jókat tud rólad mondani és Bill – bökött a fiúra – egyből átjött hozzám, hogy elmesélje, hogy is volt az egész jelenet – itt halványan elmosolyodott, de gyorsan rendezte arcvonásait

- Akkor… nem kell összepakolnom? – félve néztem rá

- Dehogy – nevetve megsimogatta a vállam – csak kerüld Riát, jobb lesz mindkettőtöknek.

- Eddig se kerestem túlzottan a társaságát…

- Kössz David, akkor ennyi volt ugye? – rakta kilincsre a kezét, majd elfordítva azt kinyitotta az ajtót – Lara? Jössz?

- Én? – kaptam fel a fejem – Ja igen. És köszönöm – hátra intettem neki, majd Bill után mentem

- Nézd, elnézést kérek a bátyám nevében. Nem volt szép dolog tőle, hogy mindenki előtt lebecsült téged. Csak tudod eléggé ellenszenves veled szembe – megnyomta a lift hívógombját, majd lazán neki dőlt a falnak

- Hát igen… ez nekem is feltűnt, bár igazán nem tudom, hogy miért. Lehetőség se volt még arra, hogy jobban megismerjük egymást, de persze nem is várom el, hogy mindenkinek szimpatikus legyek és nagy barátok legyünk. Csak gondoltam nektek is könnyebben fog menni a közös munka, ha nem leszünk ellenségesek a másikkal – oké, ez tök álszentül hangzik az én számból, hiszen magamban igencsak morgolódtam miattuk és szidtam is őket, de igazából Gustav és Georg az első találkozásunk óta spontán és kedves volt velem. Bill nagyot nőtt a szememben, hogy egyből rohant Davidhoz, hogy megmagyarázza a dolgokat neki, mielőtt Tom és a kedves barátnője kiszínezve adja elő a kis szóváltásunkat.

- Norah, a barátnőm, nagyon kedvel téged – előre engedett, hogy a liftbe beszálljak, majd utánam lépve benyomta az emeletem számát – ahogy a srácok is, Tomot leszámítva.

- Norah tényleg nagyon aranyos, ő volt az egyetlen, aki kicsit segített beilleszkedni, de a többiekkel sincs gondom. Elsősorban dolgozni jöttem hozzátok, megszoktam, hogy nem szabad kavarni a munkát más dolgokkal.

- Örülök, hogy velünk maradsz Lara – szólt utánam, miután kinyílt az ajtó én pedig kiléptem

- Én is Bill… – visszanéztem rá. Elmosolyodott, majd lazán intett egyet a kezével. El kell ismernem, hogy Bill aranyos srác. Bár azok után, hogy elég távolságtartó volt velem, nem gondoltam, hogy segíteni fog.

A fiúknak a sajtótájékoztató után volt még egy fotózásuk, tv-s és rádiós interjúk. Elég pörgős napunk volt és a koncert még csak másnap volt. Tom persze került és mondanom se kell, hogy aznap Bill se volt a kedvence a kis megmentő akciója miatt. Ria pedig ki se mozdult a szobájukból. Komolyan, ők amúgy boldogok együtt?

- Első nap, húzós nap… – pattant le mellém Norah, miközben pakolgattam az ecseteket

- Ennél szebben be se mutatkozhattam volna – elhúztam a számat

- Ugyan már – legyintett, majd felbontotta az ásványvizes palackot és pár korty után folytatta – Ria a világ leghisztisebb embere!

- Nem bírod?

- Elviselem, mert Tomot imádom, de enyhe túlzás azt mondani, hogy van itt valaki Tomon kívül, aki bírja is őt. Csak azért csodálkozott mindenki, mert általában Tom is leinti, mikor a semmin hisztizik vagy beleköt valamibe. Most viszont tombolt – furcsa grimaszt vágott, tényleg nem kedvelhette Riát

- Akkor csak szimplán engem utál – összehúztam a táskámat, majd elindultam kifelé a teremből, a kocsi felé

Norah és Sarah is velem jöttek, nem akarták megvárni, amíg a rajongók ellepik az egyik híres, holland tv székházát, így mielőtt a srácok kivonultak volna az épületből, mi már bent ültünk a sötétített ablakú járműben és fáradtan támaszkodtunk az ablaküveghez.

- Időm se volt megköszönni Billnek, hogy az én pártomra állt… úgy mond.

- Nem is várja el – Norah elmosolyodott. Tisztában lehetett azzal, hogy a barátja önzetlenül segített valakinek, akit Norah kedvel.

- Bill ilyen – nyitott ki egy zacskó chipset Sarah – az elején ki tudnád tépni az összes hajszálát olyan távolságtartó, undok és ellenséges. Olyan mintha lenézne és attól tartana, hogy bármelyik pillanatban lefotózhatod vagy rá hívod a Bild fotósait vagy akármi. Aztán kezd megenyhülni, mikor látja, hogy nem vagy életveszélyes és a végén cukimuki lesz – itt Norah kicsit fejbe csapta – de egyébként Tom is, most franc tudja mi van vele – megrántotta a vállát, majd hozzátette – baromi jó ez a chips. Kértek?

Este fáradtan feküdtem le a szépen megvetett ágyamba, amit csak 1 éjszaka erejéig élvezhettem. Tylert még felhívtam lefekvés előtt, de burkoltan közölte, hogy csaj van nála így nem alkalmas most. Kissé forgolódtam, szenvedtem, dobáltam magam, majd nehezen, de elaludtam.

Másnap volt a koncert napja. Mindenki nagy sürgés-forgásban volt. A főpróba után volt egy kis pihi, majd a szokásos sminket dobtam fel mindenki arcára. Kicsit ideges voltam, mikor Tomra került a sor, de ő nem zavartatta magát, a szájában még forgolódott a muffinja, mikor levágta magát a smink asztal elé. Ria annyira leste minden egyes mozdulatomat, hogy csodálkoztam, hogy a mellékhelyiségbe nem kísért el. A koncertet végig a backstage szobában töltöttem. A srácok csak egyszer jöttek be egy rövid kis pihenőre és sminkigazításra. Olvasgattam, összeírtam Dunjanak, hogy milyen bőrápolók kellenének még a fiúknak, majd mikor úgy éreztem, hogy lassan csak vége lesz már ennek a koncertnek, elkezdtem összeszedni a cuccaimat. Norah és Sarah jó barátnőkhöz illően végig nézték a koncertet, ahogy Ria is, csak ő kevésbé jó barátnőhöz méltóan. Mindenki lassan (ez alatt 4 kerek órát értek) összepakolt és befáradt a turné buszba.

- Milyen volt a koncert? – Tobias egy bögre teát csúsztatott át a kis asztalon, miközben Brüsszel felé vettük az irányt

- Nem tudom, én bent maradtam – megrántottam a vállam

- Tom nem igazán lopta be magát a szívedbe, igaz? – mosolygott rám

- A főnököm, szóval tartózkodom, de őszintén szólva nem, egyáltalán nem.

Tobias csak nevetett az egymást ütő mondatomon, majd fáradtan nyújtózkodott egyet és egy ásítással egybekötött "jó éjt" után elvonult a saját kis ágyába. Hajnali 2 volt, de még mindig nem tudtam elaludni. Minden idegesített, ahogy néha élesebb kanyart vett be a busz, az elsuhanó autók hangja, a függönyökkel zárt ágyam, egyszerűen minden. Kicsit irigyeltem a lányokat, hogy valamivel nagyobb, kényelmesebb ágyban alszanak egy olyan fiú mellett, akiért bármit megtennének. Hiányoltam néha ezt a kis pluszt az életemben, a munkám miatt nem mindig, csak néha… a hasonló magányos éjszakákon többnyire. Alig fél órán belül megálltunk. Kíváncsiskodva kipattantam az ágyamból és lelkesedve vettem észre, hogy megálltunk tankolni. Felkaptam a pénztárcámat, majd megnyomtam a kis gombot, hogy ki tudjak szállni.

- Kevin, mennyi ideig álldogálunk itt? – sétáltam a sofőr mellé, aki akkor szedte le a tanksapkát

- 20 percet tuti.

- Akkor nyugodtan beszaladhatok venni 1-2 dolgot?

- Persze, menj csak – mosolyogva leintett

Éjjel 2-kor szinte senki nem szándékozott a holland autópályán tankolni egy középkorú házaspárt kivéve, így teljes nyugalommal emeltem le a polcról 2 újságot, egy Red Bullt, tábla csokit és az angolul nem igazán beszélő kasszással megbeszéltem, hogy arany Marlborot adjon és ne ezüstöt. Utána láttam, hogy Benjamin és Silke is bejöttek egy kis kajáért, a többiek valószínűleg még aludtak.

A parkoló részre sétáltam, hogy rá tudjak gyújtani. A buszok egymás mellett sorakozva álltak, egyik se tűnt indulásra készen, a sofőrök is cigizgetve beszélgettek, így én is teljesen nyugalommal ültem le a kis patkára és csomagoltam ki az egyik csokimat. Nem igazán vagyok édesszájú, de most nagyon megkívántam csak úgy, mint a hülye cigit. Hallottam, ahogy valakinek kattan az öngyújtója. Mikor felnéztem csak akkor láttam meg, hogy Tom tornyosul felettem és oldalra fújja ki a füstöt. Ez is őszintén meglepett, szinte vártam, hogy gátlástalanul az arcomba nyomja.

- Oké, végülis elég nagy ez a parkoló – felszedtem a cuccaimat és elindultam egy másik nyugis zugot találni, de kezét a karomra fonta és visszahúzott. Helyet foglalt mellettem és újra mélyet szívott a cigijéből.

- Legalább normális cigit szívsz – biccentett az égő szálam felé, majd előre meredt

Nem tudtam hova tenni a közeledését, ezért némán ültem mellette, csak a dohány égésének halk ropogása és az elsuhanó autók zaja volt az egyetlen hangforrás.

- Nem szoktam belátni, ha hibázok, mert általában nem szoktam – beképzelt vigyorra húzta ajkait – de amit a sajtótájékoztató előtt tettem, az tényleg geci dolog volt, viszont ettől függetlenül te is kurvára lenézően vágtál vissza. És bár gyerekesnek tűnhetett, hogy Davidhoz futok egyből, de nem tagadom, hogy ki akartam akkor baszni veled. De jobb, hogy nem jött össze – kifújta a füstöt, majd elnyomta a csikket

- Be vagy állva? – felhúzott szemöldökkel néztem rá és hasonlóan eloltottam én is

Tom csak aranyosan felnevetett, megpaskolta a térdem és visszamászott a saját buszukba. Végignéztem, ahogy hosszú lábaival fellépked a lépcsőn, majd eltűnt. Egyáltalán nem értem azt, ami most történt... viszont jó, határozottan jó Tommal nem szarban lenni.